Mi a véleményed az alábbi írásokról?

Ne sértődj meg, de élvezhetetlen:) Az eleje olyan, mintha valami robot írta volna. A mondatok mintha külön állnának egymástól - amit csak megerősítettél az elválasztásukkal -, nem alkotnak szöveget, nincs logikai összefüggés, ha érted, mire gondolok. Belekezdtél valamibe, írtál róla egy mondatot, majd PONT. És elkezdtél valami teljesen újat. Mint egy távirat:)

Ezenkívül sokszor kétszer is el kellett olvasnom egy-egy mondatot a furcsa fogalmazás miatt. Plusz, sok benne a helyesírási hiba:) De tovább nem részletezem, ízelítőnek elég ennyi is:)

Szia

Bocsi, de nekem tetszik...nincs benne élet, érzelem és nem tudtam sokáig olvasni mert untam és nem kötött le. Ráadásul zavaróan sokszor említed az elején a Debrecen szót. Valahogy rosszul van megfogalmazva. Az írásmódod alapján nem mondanálak 10 évesnél többnek, bár a történeted nem erre utal. Helyesírási hibákból is rengeteg van, de az javítható. Az események hirtelen minden összefüggés nélkül jönnek egymás után, zavaros az egész és nincs kidolgozva.

A történet egyébként érdekes is lehetne, de például nem tudjuk milyenek a szereplők, nincs meg se a külső se a belső jellemrajz. Ez nagyon zavaró szinté, mert nehezebb beleélni magad a történetbe ha nem tudod kik a szereplők

Nem olyan nagyon rossz. Érzelemlevezető írás. A helyesírás tényleg rémes, és nem vagyok benne biztos, hogy nem tudsz ennél jobb stílusban írni, de ha valódi, veled megesett történetet írtál le, akkor érthető, hogy az érintettséged miatt, a fel nem dolgozott érzelmi sokk miatt nem sikerült megfelelő hangnemben visszaadni a történteket.

Ha viszont kitaláció, akkor nem túl jó.

Először is, nevezzük mondjuk novellának az írásodat. Túl nagy a debreceni diákságod témája egy pár oldalas íráshoz. Értem, hogy te elsődlegesen a barátaidról akartál írni, de Gabi barátod lényege nem a halála volt.

A történetet hosszabb részekre kell bontani, és nagyobb teret szentelni a barátságotoknak.

Meg kell indokolni, miért voltatok olyan jó barátok, mert így, ha bevágsz az olvasó elé három nevet, azt hiszik, hogy a neveknek nincs jelentősségük, és nem törekszenek megjegyezni.

Nem ártana jellemrajz sem.

Közös kalandok, mert ez a néhány, amit leírtál, csak úgy, jellemrajzok nélkül, elég felületes képet ad a barátokról.

Igazság szerint ezt a történetet valahogy úgy lehetne visszaadni, mint barátságotok történetét, de ahhoz, hogy ez meglegyen, hiányzik az eleje és a vége, és hiányzik a közepének is a nagy része.

Az elején jó lenne, ha arról írnál, hogy kerültél Debrecenbe. A debreceni diákról mindjárt Nyilas Misi jut eszébe mindenkinek, vagy elkerülöd a magas labdát, vagy leütöd - vagy a hasonlósággal játszol, vagy a különbözőségre apellálsz.

Azután jön a kolesz. Leírás. Utána a barátok, ha ott ismerkedtél meg velük. Első benyomások. Bemutatásuk, ahogy először találkoztál velük.

Valami, amiért barátok lettetek, ami összerázott titeket - mondjuk egy közös ellenség, vagy egy közös kaland, akár egy közös nevetés, amiért rögtön szimpatikusak lettek.

Majd a suli. Az osztály leírása, ki hogy néz a barátságotokra, ki segít nektek, ki ellenséges. A helyetek az osztályban. A tanulással való első szembesülés, a nehézségek. A tanárok és a ti kapcsolatotok.

Aztán a tanulás utáni csavargások, ahogy egymás mellé vetődtetek a szabadidőben is. Fontos és nagy jelentősségű emlékek, amiket együtt szereztetek. Mondjuk együtt felmentek a Nagytemplom tornyába, vagy megmentetek egy kutyát a gyereketől, akik verték.

Hónapokra széthúzva a közös élményeitek, néhová beszúrva az esti beszélgetések, hogy a ti véleményeiteken keresztül még pontosabb kép alakuljon ki az olvasóban az életetekben részt vevő figurákról és a ti jellemetekről is.

Szerintem katasztrófális, hogy pont Gabi jelleméről nem lehet tudni semmit. Egy jellemvonás, Laci szerelmes fajta, Feri jó tanuló, te meg (Zsolti) mázlista vagy. És Gabi? És lehet ám árnyalni a jellemeket! Mondjuk mindig új rétegét megismertetni minden karakternek, minden új fordulattal. A veszekedések, kisebb viták is színt vinnének az eseményekbe.

Szerencsés volna némi külső eseményt is csempészni a napok közé, ahogy befolyással vannak az életetekre. Ez lehet akár egy városi karnevál is, vagy egy színházi előadás, de választások, vasúti sztrájk, vagy valami nagyobb jelentősségű program jobb lenne.

A jövőkép is fontos. Kinek vannak tervei a jövőről? Azért olyan nagyon fontos, mert Gabi jövője ugyebár, rövidre van szabva. Legyen kis sejtelmes felhangja a dolognak.

A romantikus kapcsolatoknak lehet nagyobb teret szentelni, a lányokat leírni, kinek milyen lány tetszik, ki bátrabb velük, ki egyátalában nagyon félénk.

A betegséget pedig valahonnan keletkeztetni kell. Megfázott edzés után, pl., vagy hazafelé szaladtatok, mert hirtelen eleredt az eső. Nagyon hirtelen jön a tüdőgyulladás, nincs előzmény, vagy csak nagyon kevés. Az előzményt sződd az események közé.

De hiányzik a halálra adott reakció is. Döbbenet. Hol vannak a szülők? Gabi szülei? A tieitek?

Valakinek hangosan ki kell mondania a véleményét az eseményekről. Vagy ti mondjátok el egymásnak, vagy a szüleiteknek, vagy a tanár. Valakit okolni mis lehet, jogosan vagy jogtalanul. Így hiányzik a vége, üres.

Ez egy olyan fontos esemény, hogy nem hagyhatod így. Esetleg a temetésen való részvétel is befuthat, és a hiánynak mindenképpen ott kell lennie, hogy egy társatokat veszítettétek el.

Ha azt akarod végül kihozni, hogy nem vagytok képesek szembenézni a történtekkel, és mind megfutamodtok, ezt is lehet, esetleg, hogyan dolgoztátok fel. Vagy azt, hogy sok év telt már el azóta, és miről jutnak eszedbe azok az együtt eltöltött délutánok...

A másik írástechnikai megfigyelés. A páreszédeid távol vannak attól, amit életszagú írásnak lehet nevezni. Valami katasztrofális.

Hagyd az állandó "tanár úr"-azást, és hol használnak ma "igenis"-t? Annak sem túl nagy a realitása, hogy ötös tollbamondásnak és csinos lánynak egyforma az öröm-értéke. Azzal beküldeni egy fiút egy lány után, hogy ismerje meg a templom történelmét? Hm, ez sem túl reális.

És ne használj egy történet elmesélésekor pontos időt, hacsak nem valami bűnügyi sztorit írsz...:)

Figyeld meg, hogy beszélnek az emberek párbeszédben, hogy beszélnek, és próbáld azt utánozni. Figyeld, ahogy az arcuk változik, és ezt próbáld megörökíteni, ne mindig mosoly legyen az egyetlen kísérő mimika.

Ezeket tudom tanácsolni, gyakorolj sokat, és olvass is, hogy lásd, mások hogy oldják meg.

Utsó vagyok, az Egy magányos nap az életemben c. írásod kategóriákkal jobb, mint a Debreceni diák voltam. Az sem hiba nélkül való, de határozottan élvezhető, azaz inkább átérezhető.

Ami még javításra szorul:

- A mondataid rosszul tördeltek. Nem kell minden mondatot új sorban kezdeni, különösen nem, ha a gép úgy töri meg, hogy kimarad egy sor. Nagyon szétszaggat.

- Kerülendő szóismétlések, legalábbis az első két mondatban. Nagyon lelombozó az olvasónak, hajlamos félbehagyni a szöveg olvasását miatta. A kötőszavakat ismételgeted: de, majd, is, stb. Nézd át a szöveget, két egymást követő mondatban, vagy ne adj'Isten egy mondaton belül kétszer ne használd ugyanazt.

- Félsz az összetett mondatoktól? A második-harmadik-negyedik mondatot simán meg lehet fogalmazni egyetlen mondatba, vagy legalábbis a harmadik-negyediket, szinte kiált érte. Igaz ez a későbbiekre is, sok helyen használsz túl rövid mondatokat, amiket egy vesszővel hozzá lehetne (sőt, hozzá kell) kötni az előző mondathoz, mert tartalmilag és érzelmileg is oda tartoznak.

- Második mondat második szó (halkan) nem jó. Értem, mit akarsz vele mondani, de ebben a szövegben inkább azt jelenti, hogy kioson a lakásból, de ugyan miért osonna?

- Az ötödik mondatot szedd ketté: "Fogta a(z újonnan vett Puma) kabátját, és kilépet az utcára." és (mondjuk) <Nagyot lélegzett a Hyde Park felől érkező friss szélből, többek között ezért az élményért is szeretett a Parkkal szemben lakni.>

- Jelen és múlt időt nem csereberélünk szöveg közben.

- A párbeszéd nagyon jó, pont olyan személytelen és semmitmondó, amilyennek kell lennie a magányosság tükrözéséhez. Figyelj, hogy a hőst ne tegezze senki, Nancy sem, ahogy amikor először megszólal, teszi. Utána már jó. A másik javaslatom a párbeszéddel kapcsolatban, hogy különítsd el a Nancy-vel való beszélgetést kicsit jobban a Mr Armstrong-gal való beszélgetéstől, nagyon összefolyik.

- A helyesírásod rettenetes, már bocs. Igekötős igék, vesszőhasználat ( sok helyen, ahol kell, ott nincs, ahol meg nem szükséges, oda tettél!), cím végére nem jár pont, ékezetek, összetett szavak, stb.

- Felsorolásnál az utolsó darabot "és"-sel kötjük a mondathoz.

- "Stewart mire haza ért tiszta víz lett." Első-második szó felcserélendő.

Hangulatában, mondanivalójában, kifejezőeszközeiben nagyon tetszik a szöveg, ha kicsit csiszolsz rajta, tökéletes lesz. :)