Mitől lesz jó a kémia egy könyvben a két szereplő között?

Én még nem írtam olyan könyvet, ahol a nyálas romantika szerepel, de olvastam. Ne értsd félre, a nyálas romantika jelző nem rossz, csak én így hívom.

Őszintén szólva, pont egy krimiben, ahol keveset szerepel a romantika, de szerepel, és remekül leírja az írónő. Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz. Az első részében találkozik Ravi és Pip. Segítőtársak, egymásnak segítenek a nyomozásban. De én már az első találkozásukkor tudtam, hogy ez szerelem lesz. Pedig csak az utolsó lapokon írta le konkrétan az írónő.

Bár lehet ehhez hozzátartozik, hogy mindent elképzelek, amit olvasok. De azt képzelem el, ami le van írva, szóval az írónőé az érdem.

Ahogy ott álltak egymás előtt, kissé tipikus romantikus regénybe illően volt leírva. Érződött, hogy valamit sejtetni akar az olvasóval, mert hosszan írta le, pedig csak álltak egymás előtt. Ravi nyitotta ki az ajtót, és neki támaszkodott az ajtó félfának, haja a szemébe lógott. Pip pedig kezdte volna a mondandóját, hogy interjút szeretne kérni, mert Ravi Sal öccse, és Sal és Andie esetén nyomoz. Csak elkezdett hablatyolni arról, hogy a pillanat hány másodperc, mire Ravi felhúzta a szemöldökét.

Szerintem ez a szituáció nagyon sejtette, hogy mi lesz köztük. Akár egy romantikus könyvbe is beleférne.