Trágárság és szexjelenetek egy könyvben?

Vannak, akik egyáltalán nem értékelik a káromkodásokat egy könyvben, én például be is csukom, ha szembejön velem mondjuk az általad példának felhozott "bmeg". Akadnak a fiatalok között olyanok, akik nem beszélnek csúnyán, és valóban csak annyit mondanak, hogy "a fenébe" és "a francba" (bár ezek régebben meglehetősen csúnyának számítottak).

Aztán vannak olyanok is, akik rajonganak az olyan könyvekért, ahol csúnyán beszélnek, mert szerintük jó, ha egy írás szókimondó.

Ugyanezt tudom mondani a szexjelenetekkel kapcsolatban: vannak, akik szeretik az erotikus sztorikat és vannak, akik az ilyen jeleneteket átlapozzák. Nem fogsz tudni mindenkinek megfelelni, ezért ne felelj meg senkinek, csak magadnak! Ha neked így tetszik, akkor nincs is miről beszélni.

Én a való életben sem szeretem a káromkodást, de leginkább akkor van vele probléma, ha valakinek minden második szava az. Szerintem a néhai káromkodás rendben van a könyvekben, de ne folyton, az számomra legalábbis nagyon irritáló. A szexjelenetekkel pedig ugyanígy. Olvastam már olyan könyvet, ami a könyv felétől átváltott egy teljesen erotikus könyvvé, amikor egyáltalán nem annak indult. Engem nem zavarnak a szexjelenetek, de ha minden oldalon csak az van, akkor azt a könyvet sem fogom kiolvasni.

Amúgy meg az első válaszolóval egyetértek, mindenkinek úgy sem fogsz tudni megfelelni.

Mértékkel belefér mind a kettő.

A trágárságnál az a lényeg, hogy csak akkor legyen, lehetőleg azért ne túl gyakran, amikor a szereplő olyan intenzív érzelmeket él át, hogy ezzel tudja kifejezni magát a legjobban, mert dühös, ideges stb.

A szexjelenetekkel is jobb megtartani a mértéket, illetve túl részletesen nem biztos, hogy ki kell bontani, hogy ilyen, meg olyan pózba teszi be meg stb. Nagyobb hangsúly a szereplők érzelmi ráhangolódásán legyen szerintem ilyenkor.