Van itt olyan akinek sikerült már kiolvasni egy könyvet 1 nap alatt? Olyan 400-500 oldalasra gondolok!

Volt rá példa, nem egyszer, még kölyökként. Nem volt sem társaságom, sem más dolgom.

Azóta már inkább max 150-200 oldal megy egy nap.

Nem. 300 pár oldal volt a max, de az is egy 1000+ oldalas könyv 2. része volt, ( Stephen King: 11.22.63), és ráment egy egész vasárnapom.

Akkor jöttem rá, hogy bár imàdok olvasni, de nem így, hogy nem csinálok semmi mást. Nekem a napi 2 óra olvasás komfortos. Szeretek 1-2-3-4 hétre belemerülni egy könyvbe, oldalszámtól függő, hogy meddig tart.

Anyagilag se győzném, ha napi szinten 300 oldalt olvasnék. Az a vékonyabb könyveimből 1- 1,5 db.

Óránként 40-50 oldal az átlag. Ez egy 500 oldalas könyvnél vagy 10 óra, amely elviszi a napomat.

S ez - ma már - nem csak idő kérdése. Évtizedekkel ezelőtt még ment is volna, de - s ez nem az eltelt éveknek tudható be - a legtöbbünkre ránk tört a "TL;DR" (too long don't read) jelensége. Ma már tudjuk, hogy ezt mi okozza az emberek többségénél, ugyanis hormonális háttere van: dopamin rezisztencia.

Ezt az állapotot eddig csak drogosoknál figyelték meg, akik a fogyasztott drogból egyre többet és egyre gyakrabban kívánnak meg, sőt keményebbre váltanak. Náluk az egyéb tevékenységeknél a vágy még úgy ahogy megvan, de a motiváció, hogy belekezdjenek, már nem. Vagy ha mégis, akkor gyorsan felhagynak vele.

A fejlett nyugati civilizáció jóléti hatása (a fogyasztói szemlélet) okozza mindezt a könnyen hozzáférhető, olcsó élvezeti cikkek miatt (ebbe nem csak a csoki, a sör, a vásárlás, a számítógépezés, mobilozás tartozik bele, hanem pl. a pornó is).

Emiatt egy nagyobbnak tűnő feladatba képtelenek belevágni, és egy-egy újabb könnyű élvezethez nyúl mindenki helyette, ami tovább rontja az állapotot. A személyiség is megváltozik tőle, érzékenyek leszünk a kisebb kellemetlenségekre, s nem vesszük észre az apró örömöket. Kezdjük úgy érezni magunkat mint ahogyan alapból a pszichopatákra jellemző, azaz akadályokat, felesleges gátakat tapasztalunk mindenhol, és ez gyakran feldühít minket (s a haragtól leszünk ismét aktívabbak, ahogyan ez mentális oldalról bizonyított tény). Gyanakvások lesznek úrrá rajtunk, gyakran paranoiás képzeteink is támadnak.

Ez a régmúltban is meg-megjelent helyenként, és háborúkat eredményezett. Érdekes, de ez mindig segített a közállapoton, mert megvonta az embereket a könnyen megszerezhető élvezetektől. Ugyanígy mellékesen "jótékony" hatású volt egy-egy pusztító járvány, amely a legyengült immunrendszerük miatt épp azokat támadta jobban, akik a jóléttől súlyosabb állapotban voltak.

Ma a világ fejlett régiójának egésze szenved ettől a hormonális eltolódástól, amelyet egyébként egy 30 napos megvonással kezelni lehetne. Csakhogy a megvonási tünetek keményen jelentkeznek, és visszarángatnak ebbe a jóléti függőségbe.

Lehet, hogy bizonyos csoportok erőszakosan éppen ránk akarják kényszeríteni ezt? Vagy ez csak egy sima paranoia?

Igen, sőt többször is volt ilyen.

De már vagy 30 évvel ezelőtt.

Akkor rengeteg könyvet olvastam, több százat. 2-3 százat biztos.

Már vagy 15-20 éve nem vagy alig olvasok könyvet.

Egész életemben nagy hasznát vettem, a szókincsem, a nyelvi készségeim, a kifejezőképességem (és meggyőzőképességem is) valószínűleg ott fejlődött a legtöbbet.

Valamint a humorom is, ma is érdekesebb személyiségnek tartanak az mindenhol az átlagnál.

Persze ez most furcsán hangzik hogy ilyeneket írok vagy gondolok magamról,

pedig tényleg így van.

Ja és szellemileg is nagyon kitartó vagyok, mások már rég elfáradnak, amikor az én agyam még éles.

Sajnos néha nehéz is lekötni ezt az erőművet.

Ugyanis a nyugalom a személyiségből és nem az intelligenciából fakad.