Könyvet írok, melyik illik jobban a karakterhez?

Kilépve a házból meg láttam a szomszéd ház teraszén, a nekem háttal ülő Nathet. Szomorúnak tűnt. Oda mentem hozzá, és leültem mellé, felnézett rám, de nem akart a szemembe nézni.

- Ezen már túl vagyunk, mi a baj? - utaltam a tegnapi piállásukra.

- Lola...reggel találkoztam vele, és hozzám se szólt, beszélni akartam vele, de nem hallgatott meg, megérdemlem - mondta, és a kezével megtámasztotta a fejét.

- Meg fog bocsátani - mondtam, és vigasztalóan a hátára tettem a kezem - mi volt tegnap?

- Nem is tudom...egyik pohár a másik után, és már mindegy volt, aztán kiesett minden - biccentettem – ha jobban érdekel, talán kérdezd Lucast.

- Nem hiszem, jobb lenne csak elfelejteni - feleltem őszintén, ekkor hirtelen feltűnt valami - na várjunk csak, miért Henriék teraszán vagy?

- Jah, igazából azt várom, hogy Lola visszajöjjön a házatokba, mert még egyszer megpróbálkozok a bocsánatkéréssel, sikerrel járok.

- Ja jó, én megyek enni. Megleszel? -néztem rá félve. Ekkor nyílt az ajtó és Lucas sétált ki rajta, de amikor meglátott minket a földön ülve megtorpant.

-Merjem megkérdezni, hogy miért gubasztotok a teraszunkon? - kérdezte furán nézve ránk.

Az utolsó sorról lennne szó, egy rosszfiú mondaná, aki vicces, de nem nagyon érdeklik mások érzelmei. Mit mondana ebben a helyzetben szerintetek? azt ami ott van, vagy ezt: Kupaktanács van a teraszunkon, és engem meg se hívtatok?