Melyik a kedvenc szerelmes versetek/versből való idézetetek?

"Akit párodul melléd rendelt az ég,

Becsüld meg, szorítsd meg kezét,

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig."

Madách Imre

"Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak,

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!"

Szilágyi Domokos - Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,

a táplálék, amelyet visz a vér,

a látásom vagy - tán meg is lepődném,

ha tenszemeddel rám tekintenél -;

vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,

a szív, az agy, a gondolat, akármi,

életem része, melyet bármikor

keresetlen is meg tudok találni; -

s mint a bonyolult óramű, ha elvész

egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,

olyan lennék nélküled; és csak akkor,

csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

4

József Attila verse.

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

"Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihűl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad."

(József Attila)

„Áldjon meg az Isten

Minden jóságodért,

Sok hallgatásodért

És gonoszságodért.

Sok rossz, bántó szódért

Áldassál melegen,

Sok hidegségedért

Hevülj a szivemen,

Úgy is vége most már,

Úgy is ezer bajom,

Oktalanság árán

Kész a ravatalom.

Hát én megáldalak,

De amíg áldalak,

Csókolj, de ne nagyon.

Áldva, csöndben, békén,

Emlékkel és csókkal

Akarlak elhagyni,

Meleg után fagyni,

Egyedül maradni,

Egyedül érezni,

Egyedül meghalni,

Áldjon meg az Isten.”

Létem ha végleg lemerűlt

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantu mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

(Nagy László)