Ezek között a „szépirodalmi” „művek” között akad olyan, amelyik méltó arra, hogy akár egy sort is elolvassunk belőle?
[Nő vagyok.]
A Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fóruma szerint 2021-ben a húsz legfontosabb szépirodalmi díjjal elismert szerző 39,39 százaléka volt nő, vagy női szerzőségű könyv, ha a kötetre adták a díjat. Ez egy kiugróan magas szám, abban a tekintetben biztosan, hogy a korábbi kutatások szerint a nagy kiadóknál megjelent női szerzőségű könyvek számaránya jó ideje 25-29 százalék között mozgott. Horváth Györgyi [„irodalomtudós”] ez alapján úgy véli, 2021 egy „kompenzációs év” volt, amivel a szakma az eddig méltánytalanul nem díjazott női szerzők elismerését igyekezett „kipipálni”.
forrás: Magyar Narancs
Azon túl, hogy utálom, amikor felhozzzák, hogy ezt nő/férfi írta, tudna valaki olyan magyar szépirodalmi könyvet mondani az elmúlt 30 évből, amelyik valódi szépirodalom, és érdemes elolvasni?
Azt általam nem sokra tartott Krúdy jut eszembe, ha már színvonal:
A Nyugat szerkesztőjének megtisztelő felhívására az éjszaka ismét (másodszor) is elolvastam Móricz Zsigmond legújabb regényét, amelynek címe: Kivilágos-kivirradtig, - utána Babits Mihály cikkét A fiatalok-ról a Nyugat legutolsó számában, amely cikkről annyi mindenféle véleményt hallottam az elmúlt napokban, még azon tavaszi viharokkal, bokáig érő sarakkal elátkozott szigeten is, ahol azt hiszem, hogy magányos életet folytatok... Nini, mondom magamban, Móricz Zsigmond is ugyanabban időben ír a "fiataloknak" némi csöndreintést, amikor Babits azt rója fel ezekről a gyerekekről, hogy, "sokszor, többé-kevésbé burkolt formában, értésünkre is adták, hogy hajlandók bennünket lebunkózni". Hát írjanak tíz olyan sort, amilyen a legfrissebb Móricz regényében lépten-nyomon található... írjatok jobbat, különbet, tárogatósabbat...
Nem tudom, mennyire szépirodalom (egyáltalán, mi az?), de nekem például nagyon tetszett Bozai Ágota Tranzit glória című könyve.
A folytatásai nem annyira, de az említett könyv nagyon.
Most mi is a kérdés? mert ez inkább indokolatlan dühöngésnek tűnik, semmint valódi, válaszra váró kérdésnek.
Ott kezdődik, hogy te mit tekintesz szépirodalomnak? Ha már Krúdyt sem tartod sokra. ( Azért idézni idézed...)
De az elmúlt évek szerintem elolvasásra méltó hazai kortárs művei ( nem t3eljes lista, csak azok közül amiket én olvastam):
Bornai Tibor: Lőj az ördögre!
Bartis Attila: Nyugalom
Tóth Krisztina: Párducpompa
Asperján György: Csapataink harcban állnak
Molnár Zoltán: Orgia
Para-Kovács Imre: A horror vakui
Vámos Miklós: Szitakötő
etc...
Bocs, helyesen:
Zoltán Gábor: Orgia.
Mondjuk szerintem ez a kérdés inkább egy magándühöngés/fintorgás, mint valódi kérdés, de akkor válaszolok:
Igen, van.
Tóth Krisztina versei, novellái, regénye (Akvárium)
Dragomán György regényei
Tar Sándor novellák (pl. a Te következel c. kötet)
Polcz Alaine művei
Gergely Ágnes: Őrizetlenek
Szabó Magda: A pillanat
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Terék Anna versei, drámái
Nádasdy Ádám művei
Barnás Ferenc: A kilencedik
Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj
Kalapos Éva Veronika: Arccal a hóban (drámák)
László Noémi versei
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Most ennyi hirtelen.
Amúgy szerintem sem jó dolog ez a nőírózás, semmi értelme. Erről Szabó Magdának is megvolt a véleménye, amit interjúkban ki is fejtett... Pl.:
- Szóval vannak-e speciális alkotáslélektani jegyei a nőiségnek, esztétikai kategória-e a női irodalom?
- Nem. Ha volna, nincs Németh László Iszonya és Nemes Nagy Ágnes Ekhnáton-látomása.
- Mit szól ahhoz, ha írónőnek nevezik?
- Világéletemben utáltam a nőket, akik csak nők. Az irodalom egy. Aztán születnek olyan írók, akik férfinak születnek, és olyanok, akik nőnek, a nagyon művelt apácáktól kezdve, akik már az Árpád-korban kéziratokat másolnak, és van érzékük az irodalomhoz. A jó író jó író, a rossz író meg rossz író. Ezt onnan tudom megkülönböztetni, hogy erre képeztek az egyetemen. Eszerint magam is író vagyok, meg tudom ítélni. Egyet biztosan tudok: ha a halálos ellenségem jót ír, akit úgy utálok, hogy ha ránézek, akkor rossz napom van, akkor azt mondom, zseniális, amit letett az asztalra, és köszönöm neki a magyar irodalom nevében. Nem mondaná meg különben, hogy mikor szült Tolsztoj? Vagy mikor nézte meg a feleségét, hogy az hogy szül? Mert nem hinném, hogy megnézte. Mégis tudta, hogy van az. Vagy nem mondaná meg, hogy én mikor voltam Béla király? Mert nekem a színész mondja vissza: hogy lehet az, hogy te színész is vagy, meg férfi vagy és nő egyszerre, meg özvegy öregasszony és gyerek? Sose voltál férfi, de tudod, hogy milyen a férfi. Soha életében nem volt jó író, aki csak nőíró volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!