Melyik könyv volt eddig a legunalmasabb, amit valaha olvastál?

Nekem személy szerint az Egri csillagok volt. Mondhat bárki bármit, nekem hosszú is volt, unalmas is. A felét átlapoztam, csak hogy végigérjek. Minden kötelezőt elolvastam, csak a Vukkot nem gyerekként, mert a filmesített mese jobban tetszett :D De mindent elolvastam, ajánlottakat is, volt egy pár unalmas, de egyikkel sem szenvedtem soha ennyit. Talán még az Iszony volt hozzá közelálló. Nem kötelező olvasmányok terén talán elsőre az Éjszakai cirkusz volt. Úgy éreztem, hogy a szemetgyönyörködtető tájleírásokon kívül alig halad valamit előre a történet, és annyira sokszor letettem, hogy néha már nem is tudtam, hogy ki kicsoda. Végül befejeztem, és a vége szép volt, de elég nehezen ment, szerintem nem volt az én stílusom. Amúgy egy abszolút felépített könyvnek éreztem, csak nekem nem jött be, sajnos. Rick Yancey Ötödik hullámából csak az első könyvet olvastam, de az nekem épp elég volt arra, hogy ne folytassam. Ja, és matek tk plusz egy szavazat, de annyit tennék hozzá, hogy nekem csak feladatgyűjteményem volt mindig, és hát olvasni, hogy mit oldjak meg, valóban nem volt egy érdekfeszítő dolog. Szerintem matekból nincs is olyan, hogy kimondottan tankönyv,ami leírná a dolgokat, hogy mit hogyan kell csinálni, legfeljebb valami 1 oldalas bevezető volt mindig, amit legfeljebb az első 3 feladatban lehetett alkalmazni, a maradék 25-ben magamtól kellett volna továbbgondolnom és kitalálnom, hogy mit kell tennem :D Ja, és a Halál kilovagolt Perzsiából, asszem ez a címe, valami Hajnóczy írta azt hiszem. Érettségi évében volt feladva, de a tanárnő visszavonta, én viszont addigra elolvastam. Hát, az a könyv csak az ivásról szólt. Belekezdtem még az Iskola a láthatáron c. könyvbe, és nem fejeztem be, így nem tudom, hogy esetleg jobb lehetett-e volna, de mivel az nem volt feladva, csak magamnak akartam olvasni, így nem volt rá késztetésem, hogy szenvedjek vele.

#14 Én egyetértek veled, az Egri csillagok szerintem is nagyon unalmas, alig bírtam végigszenvedni. Mondom ezt úgy, hogy a másik mumus kötelezőt, A kőszívű ember fiait kifejezetten szeretem.

A sokadik Agatha CHristie. AZ első pár még érdekes, aztán rájössz, hogy igazából mind egykaptafa :D

Jókai Mórtól A kőszívű ember fiai és Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődés (bár lehet utóbbit túl fiatalon olvastam).

15: A kőszívűn én is gondolkodtam, hogy írjam-e a kommentembe, de végül nem írtam, mert nekem nem volt kötelező már, szerintem talán ha egyszer 5 mondatban mesélt róla a tanárnő órán. Magamtól még 8-10 éves korom táján bele akartam kezdeni, de szerintem az első 15 oldal után letettem, mert folyamatosan vagy németül, vagy latinul, vagy talán még egy harmadik nyelven beszéltek benne, és egyszerűen egy káosz volt folyton hátralapozni a fordításokhoz, mert nem volt lábjegyzet, vagy nem mindig. Nekem mondjuk elég régi itthoni kiadásom volt, nem tudom, hogy azóta esetleg lett-e egy barátibb "fordítása", de lehet, hogy csak fiatal voltam.