Harry Potter! Akiknek nem szimpatikus Dumbledore, miért nem?

Sokáig passzív a történetben.

Fölöslegesen titokzatoskodik, a legnagyobb bizalmasaival szemben is.

Politikus (vagy legalábbis hagyta hogy belerángassa a minisztérium abba a politikai sz*rviharba, ami a szupergonosz visszatérése körül volt).

Simán föláldozott bárkit és bármit a győzelemért.

Gyerekekre hárította a szupergonosz legyőzését, amikor rájött, neki már nincs sok vissza.

Undorítóan elfogult a kedvenc házával kapcsolatban, holott egy jó igazgatónak nem szabadna ennyire kimutatnia.

Kénye-kedve szerint áldoz fel másokat, még a saját húgát is. Piton egyszer meg is jegyezte neki, hogy úgy nevelte Harryt, mint a vágásra szánt malacot.

Emellé még b**i is.

Én elég össze-vissza haladtam a történetben, előbb láttam a filmeket mint olvastam, aztán olvasni a hatodik résszel kezdtem. Szóval nekem már alapból nem a jófej igazgató kép alakult ki a fejemben, hanem a titkolózó, Harryt sokszor magára hagyó emberé.

Ettől függetlenül én bírtam, és szerintem ő végig bízott benne, hogy a jóslat ellenére Harry életben tud majd maradni a Voldemorttal vívott csatában. A Legendás állatokban felhozott szerelmes Grindelwald-szál miatt még szimpatikusabb lett.

Tudom, most kihúzom a gyufát, de szerintem részben az ő hibája is Voldemort áldozatainak a halála.

Példának egy kislányt hoznék fel: Beth Thommas volt azt hiszem a neve. Nevelőszülőkhöz került. Korán észrevették, hogy bűntudat nélkül árt másoknak és kínoz vagy öl állatokat. Szaksegítséget nyújtottak neki, egészséges ember lett belőle és évek múlva csak úgy tudott mindarra amit tett visszaemlékezni, hogy őszintén sírva fakadt. Most már felnőtt és olyan embereken segít, akik hasonló problémával küzdenek. Van róla dokumentumfilm.

Voldemort esetében is lehetne hasonló a helyzet.

Adott egy kisfiú, aki érzi, hogy más mint a többiek. Dumbledore észreveszi, hogy a gyerekkel valami nincs rendben és mit csinál? Segít rajta? Nem. Csak érezteti vele, hogy igen, ő rossz és veszélyes varázsló lesz belőle, saját maga is ebben a tudatban él és semmit sem tesz, hogy segítsen neki abban, hogy másképp legyen.

Az árvaházban ráveszi, hogy adja vissza mindenkinek azt, amit ellopott, de utána leveszi a kezét róla és csendesen végignézi, ahogy Tom Denemből Voldemort lesz, plusz még segíti is az állandó gyanakodásával, ami mellé nem szolgál semmi segítséggel.

Ez pedig idegen tőle, hiszen rengeteg varázsló gondol úgy Dumbledore-ra, akinek rengeteget köszönhet.

Szerintem, ha másképp áll a gyerekhez, lehet másképp alakult volna Tom élete.

Kutyából nem lesz szalonna, lehet akkor is bűnöző lett volna, de akkor én is másképp néznék Dumbledore-ra. De lehet Dumbledore segítségével megtanulta volna leküzdeni a démonait vagy lehet a bűnöző ete során megtanulta volna megtalálni magában azt a szeretetet, amivel megállította volna önmagát.

Ez később Visszatér amikor úgy érzi, hogy Harry szemeiből Voldemort néz vissza és nemes egyszerűséggel elkerüli szegény Harryt, aki többször is a tudtára adja, hogy szüksége van rá.

Dumbledore sokszor hárítja el magáról a felelősséget, egy kamasz fiútól várja el, hogy mentse neg a varázsvilagot, Pitontól elvárja, hogy éljen úgy, hogy mindenki gyilkosnak gondolja és még sorolhatnám.