A mostanság is igen népszerű és felkapott Harry Potter-könyvek lényegében olyan ponyvaregények, amikre 50-100 év múlva már csak a filmes adaptációk miatt fognak emlékezni, ellenben az alapműveket alig foglya olvasni valaki?

Azt sosem tudni előre. Ponyva vagy nem ponyva, hosszú távon akkor marad emlékezetes/népszerű egy könyv, ha a történetnek marad valamilyen (esetleg akár meg sem értett) aktualitása, amitől "betalál" az olvasóknak. (Utóbbi esetre jó példa az Artúr-mondakör vagy az Aliz csodaországban, amikről elég kevesen tudnák elmagyarázni, mitől ilyen ilyen tartós a nemzetközi népszerűségük.)

A Harry Potter nem "túlhájpolt", hanem tényleg népszerű, de hogy ki fog rá emlékezni 2122-ben, azt nem az eddigi népszerűsége fogja eldönteni, hanem a jövő kultúrája.

Paul de Kock pl. a 19. század egyik legnépszerűbb írója volt, ő is ponyvát írt, és a maga korában háromszor annyi fogyott egy-egy könyvéből, mint mondjuk Balzacnak, aki a klasszikusok közül akkor nagyon népszerűnek számított. Hallott róla valaki?