Mitől lesz jó egy könyv? Hogyan tudja a lehető legjobban beleélni magát az olvasó?

Egyrészt dramaturgia, úgy megalkotni a történetet, hogy az első oldaltól felkeltse az olvasó kíváncsiságát, majd odaadni az információt, de adni is valamit ami emeli a tétet, még inkább felcsigázza az olvasót.

Valami miatt mindig izguljon az olvasó, lehet ez pl egzisztenciális (meghal-e a szereplő), szerelmi szál (viszonozza-e az érzéseit), morális (megkapja-e azt amire vágyik, ha be kell érte áldozni valamit, amit nem akar feladni). Sőt, még jobb, ha egyszerre több is ilyen van, és a szereplő döntései alakítják a történetet menetét.

Ettől lesz pörgős, habzsolható egy könyv.

Emellett legyen a helyszín érdekes, pl olyan történelmi korszak, amikor nagy változások voltak folyamatban, nagy kultúrák, ami már önmagában is érdekes.

Plusz pont ha ez a korszak színes-szagos, leírod az ételek ízét, az anyagok tapintását, a levegő szagát, az emberek hiedelmeit, gondolkozás módját.

Szerethető, érdekes karakterek. A legtöbb ember az átélhető, de morálisan szürke karaktereket szereti leginkább, akik alapvetően nem kimondottan jó vagy rossz emberek, esendőek, a motivációjuk is logikus, még ha nem is 100%ban morálisan jó.

Szerintem az a fontos, hogy rendesen ki legyen dolgozva. És itt sok mindent értek, háttérsztorikat, érzéseket, párbeszédeket. Nem úgy kell elkezdeni a könyvet, hogy akkor kezdődik a történetük, hanem, hogy már jó régen az előtt elkezdődött, és a könyv után is menni fog, csak te éppen ezt a szakaszát akartad elmesélni a történetüknek.

Szóval lényegében, hogy te beleéld magad amikor írod, hogy elképzeld a szereplőidet, mint igazi élő szereplőket, beleéld magad a helyzetükbe. A történetet te alkotod de ők a szereplői.

Itt egy nagyon triviális példa: Sokan esnek abba a hibába, hogy vannak egy helyzetben, elképzelik, hogy itt mit tenne a szereplőjük, és az lesz. De nem gondolnak bele, hogy lehet, hogy a szereplő már volt ilyen helyzetben, és annak tükrében már máshogy döntene. Az ilyen kis dolgok, emlékek teszik élővé a szereplőidet, és ezáltal a könyvedet is. Mondjuk van egy anyuka aki azt szeretné elérni, hogy a lánya elmosogasson. De ismeri a lányát, és tudja, hogy ha ráparancsol, akkor veszekedés lesz belőle, mert már volt ilyen, így lehet, hogy inkább ehelyett egyből más módszerrel próbálkozik, mondjuk sóhajtozik egy kicsit, hogy bárcsak valaki elmosogatna, és így a lánya is viccesen fog állni az egész dologhoz.

Ez így egy kicsit hosszú lett, de remélem le tudsz vonni valami hasznosat belőle. :)

1-2 szerintem mindkettő jot mondott!

Igen szerintem is fontos hogy drámák legyenek benne és már az elso oldal érdekeljen

Valamint az is fontos hogy a történet ne az 1. Fejezeten Kezdődjön hanem a 0. Fejezeten! Ez azt jelenti amit mondott hogy legyen kitalálva egy egyszerűbb múlt amit a néző olvasó lehet sosem fog meg kapni vagy pedig csak kis említésekben a történet közepén

Ez azert fontos mivel lesznek karakterek akiknek van múltjuk emiatt a személyiségük is döntő! Hogy pl az egyik karakter azert ilyen mogorva mert kis gyerekként verték otthon

Vagy hogy a masik karakter azert olyan fapofa mert háborúban volt! Ja volt egy háború?! És akkor erre mehet a drama is hogy igen volt a 2 szomszédos ország közt emiatt utaljak egymást a polgárok és be lehet hozni egy szomszédos ország karaktert is amivel megint fokozódik a drama mert ki van taszítva stb stb stb

Egyénfüggő.

Az egyik kedves ismerősöm mondta, hogy számára akkor jó egy könyv, ha az író kézen fogja és céllal vezeti őt előre.

Én is hasonlóképpen gondolom.

Nekem az a fontos, hogy elmeséljen egy történetet.

Nem fontos, hogy rögtön az első pár oldal megragadja a figyelmemet, vannak könyvek, ahol az eleje döcögős, majd hirtelen beindul a történet.

Engem a hideg kiráz attól, amikor egy író untat a részletekkel, amikor nem hagyja, hogy én magam elképzeljem, hanem mindent precízen leír. Sok kriminél amit olvastam tapasztaltam ezt.

Az is, amikor van egy történet, majd az írónak eszébe jut egy másik történet, ami igazából nem is viszi előre az egészet. Tavaly olvastam egy ilyen könyvet, egy nő a narrátor és a férje betegségéről mesél, de maga a könyv kisebb mértékben fókuszál erre és inkább arra összpontosít, hogy mennyire fuldoklik a nő ebben a házasságban és belemerül melléktörténetekbe, amik miatt áll az egész, nem érdekeli az olvasót vagyis engem nem érdekelt.

Az, amikor a belsődrámáját írják le az illetőnek hosszasan sem szeretem. Ha elmereng 1 bekezdés erejéig, rendben, de az, hogy egy vagy több oldalon át ezt olvassam már sok.

Ez mind untat, elkalandozik a figyelmem, nem tudok a történettel együtt haladni.

Amit szeretek, ha nincsenek hirtelen változások az emberek viselkedésében vagy két történés között, de ez is egyénfüggő. Amikor adták ki a könyveimet, a szerkesztő kiszedett egy csomó átmenetet, ami szerintem segítette volna az olvasót, hogy jobban belemerüljön a történetbe.