Véleményük érdekelne, az írással kapcsolatban'? '

Szeretném a véleményüket kérni az írással kapcsolatban.

Ez egy soha el nem készülő poszt-apokaliptikus, tudományos fikció egy részlete, ugyanis nem vagyok elégedett a történettel.

Az érdekelne, hogy miként írok önök szerint.

Köszönöm. (huszonegy éves vagyok)

2179 augusztusában, valahol az egykori Nyugat-európai Régió területén, egy férfi gyújtott rá egy szivarra. Negyvenes éveinek második felében járhatott. Magas és izmos férfi volt de egykori kiállását régen elvesztette. Meggyötört arcát borosta, hegek és korai ráncok csúfították. Mélyen ülő barna szemei a semmibe tekintettek. Igénytelenül és szükségszerűen vágott őszülő de sűrű haja egybeolvadt a felszálló füsttel. Olyan békésen üldögélt homályos pincéjében, a maga készítette szivarját szívva, mintha vakáción lenne. Egyszer csak egy hang törte meg nyugalmát: - gazdám, elkészült a sült – mondta egy kellemes és megnyugtató női hang.

- Tedd csak le, édes – mondta férfi lazán és egy furcsa összetett szintetikus csápokból álló kéz, letette elé a tálat, melyben őzsült gőzölgött. A férfi felnézett és egy robot állt előtte. Egy a háborúból megmaradt öreg szanitécrobot volt. Kecses és áramvonalas alakot adtak neki, de kemény burkolatot csak a törzsén és fején kapott a gyártmány készítőitől. A végtagjai megannyi hosszú csápból fonódtak össze melyek együtt hihetetlen hajlékonyságot és mozgásszabadságot biztosítottak a robotnak. Feje hosszúkás és hátrafelé szélesedő volt. Fejének elülső részén viselte hangszóróit szépen elrejtve és szemét csupán egy vékony, az egész fejen körbehaladó, világos türkiz színű sáv jelentette. Törzse és feje világos, míg a végtagjai sötétszürkék voltak. Csupán formailag hasonlított egy emberre, ugyanis a 2113-as műhumán törvény alapján egy robot sem viselhetett jellemzően emberi jegyeket, legyen az öt ujj vagy két szem.

- Jó étvágyat kívánok, August – mondta a gondos gép majd leült. A férfi azonnal hozzálátott a vadhúshoz egyetlen villával. Lassan és unottan fogyasztotta a húst és bőszen csámcsogott rajta. Egyszer csak mintha vékony pittyenést halott volna de a villa csengésétől nem volt biztos benne. Befejezte az evést és hevesebben kezdett el verni a szíve. A robot azonnal fölállt az asztaltól mintha tudná, hogy cselekedni kell. – pitty - ismétlődött meg a hang s a férfi is fölpattant.

- Milyen messze vannak? – kérdezte a robottól s az eközben egy gondosan elkülönített hologram-ernyőre tekintett.

- Három mérföldre – válaszolta…