Milyen karaktereket tartotok szerethetőeknek?

Nálam a könyvtől, a történettől is függ, hogy épp ki az aktuális "kedvenc" karakterem.

Én kedvelem Jane Eyre-t, de Scarlet O'Hara-t is.

Előbbi egy félénk, önfeláldozó, menthetetlenül romantikus, önzetlen, csúnyácska, rendkívül pozitív karakter, aki olykor gyámoltalannak tűnik.

Scarlet pedig igazi végzet asszonya, aki kihasználja a férfiakat, önző a végletekig, esetenként gonosz.

De... Jane-ben kicsit irritál, hogy a sorsa a véletlenek során alakul, alig van beleszólása a dolgokba, esetenként túlságosan is kiszámítható.

Scarlet viszont kezéve veszi az irányítást, ha esetenként rosszul is dönt, nem hagyja el az imádott földet, és bár teher neki a család a háború közepén, gondoskodik a sógornőjéről is, akit alapból utál, mert az a férfi a férje, akibe ő volt szerelmes.

Azokat a karakterteket szeretem akik nem kiválasztottak, akik nem ritka képességek birtokosai, vagy túl over-power-ek. Sőt, még azzal sincs bajom ha azok, csak ne egyedül legyenek azok, ne egyedül oldanak meg minden problémát. Szóval ha van egy csapat elit harcos, és a szereplőnk egy közülük, azzal semmi baj sincs. De ha ő a legeslegjobb az elit harcosok közül is, mert megfogat az isten lábát... Na az már nagyon is idegesítő tud lenni. Szóval az a szerencsétlen küzdjön már meg azért hogy ő legyen a legjobb, vagy egyike a legjobbaknak. Legyen megmagyarázva hogy miért lett ő olyan hiper-szuper. Pl legyen betekintésünk a kiképzésébe, vagy abba hogy egy erősebb szereplő legyőzi (és ebből a szereplőnk tanul). Hibázzon ha kell, sérüljön meg, kérjen segítséget. Ne egyedül oldjon már meg egy 2000 éve fent álló problémát, csak mert ő az XY. Ha már megold egy problémát, amihez amúgy nem is ért, legalább egy valaki segítsen neki megérteni higy mit csinál, vagy hogy csinálja, ne magától szülje meg, mert ő a csodagyerek. Erre egy nagyon jó példa a Kung-fu panda. Ugyebár a panda lesz a legerősebb a film végén hiszen ő a kiválasztott, de előtte komoly kiképzése volt, segítettek neki, volt egy mestere. Tehát a végén megkapjuk ugyan azt az op főszereplőt, de sokkal szimpatikusabb lesz, hiszen látjuk hogy nem csak azért ilyen nagyon erős mert ő a kiválasztott akiből évszázadonként csak egy születik, hanem mert megdolgozott érte.

Aztán azokat akik nem tökéletesek. Rendkívül irritálóak azok a karaktertek (főleg főszereplők) akik egyszerűen tökéletesek. Akiknek semmit nem kell megtanulniuk ahoz hogy fejlődjenek, akik sosem hibáznak (ha mégis valami csoda folytán, úgysem lesz rájuk senki mérges), akik három csettintésből jóba lesznek minden arra járó lélekkel, akiknek tökéletes idilli kapcsolatai vannak, mindenki szereti őket stb...stb...

Könyörgöm, ha már egy emberi lényről van szó, akkor hibázzon már, legyen valamiben rendkívül míg másban borzalmas. Legyen emberi. Vesszen össze néha a tökéletes barátaival, essen néha pofára nyilvános helyen, törje össze a nagyi kedvenc virágos ládáját, rontsa el a gyakorlatot, vagy bánom is én. Csak ne legyen annyira tökéletes hogy az átlagos ember olvasók mellette mondhatni rosszul érzik magukat, amiért hozzá képest elcseszett életük van.

Azokat akiknek nincs borzalmas, kegyetlen múltja, lelki sebeik, mentális bajaik. És emiatt nem kell mindenkinek sajnálkozni hogy "jaj szegény milyen rosz volt neki", és nem sajnáltatják magukat hogy "ó milyen roszz nekem, mert mindenki bánt". Mármint ez lehet csak engem zavar, de miért nem lehet egyszer egy olyan karakter, akinek nem kellett szenvednie, aki boldog volt, akinek élnek a szülei, akit nem bántottak feleslegesen. Miért kell úgymond szándékosan arra kényszeríteni az olvasót hogy sajnálja a karaktert, és miért kell sajnáltatnia magát a karakternek? Miért lenne attól jobb az olvasói élmény, hogy megtudjuk hogy nem csak Sanyinak van tragikus múltja, mert verte a részeges apaja, hanem Klárinak is, akit pedig mindenki bántott az iskolában mert kövér volt? És nyilván mivel mind a ketten rengeteget szenvedtek (amiről az egész világon mindenkinek tudni kell), szörnyen megtörtek, és depressziósak. Tehát személyiségük konkrétan ennyi. A szomorú Klárika és a megtört Sanyi. Semmi más nincs bennük, nem keltenek szimpátiát, csak azzal hogy nekik is roszz.

Akkor nem zavar, ha meg van magyarázva miért történik ez a karakterel, vagy fontos a személyisége kialakulásában (tehát nem csak ennyi személyisége van, hanem ez pluszba adódik hozzá) . Szóval ha mondjuk a karakterünk félvér (és mondjuk illegális a két fajnak szaporodni), akkor érthető, hogy azert bántják más kölykök, mert úgymond illegálisan született . És ha utána kiderül hogy azért lesz gonsosz, mert neki kellett fizetnie a szülei hibájáért, és szervez egy félvér sereget... Teljesen logikus, hogy miért van tragikus múltja, és hogy hatással van a személyiségére. Tehát ha mondjuk eleve volt egy erős, vezető személyisége, akkor ehez hozzájön az hogy bosszút akár állni, és hogy félvér is, amiről nem tehet, meg is kapjuk hogy miért vezet egy gonosz sereget.