Melyik a kedvenc idézetetek az Eragon örökség ciklusból?

Nekem ezek:

Mit gondolsz?, kérdezte Eragon.

Ne kapkodj, nehogy véletlenül megharapd a saját farkadat.

Eragon osztotta a véleményét. Aztán gondolt egyet, és incselkedve megkérdezte: Miért, veled már előfordult? Mármint, beleharaptál a saját farkadba?

Saphira néma maradt, tartózkodott a választól, de Eragon elkapta a felvillanó érzelmek rövid áramát: összemosódó képek és szagok – fák, fű, napsütés, a Gerinc hegyei –, valamint a vörös orchideák émelyítő illata, és hirtelen fájdalmas csippentés, mintha egy ajtó rávágódott volna Saphira farkára.

Angela kuncogott, amivel meglepte Eragont.

– Mi van? – fordult a füvesasszony felé.

Angela elmosolyodott. – Képzelem, milyen pofát vág majd szegény lantos, ha pár perc múlva kikukucskál a sátrából, és odakint megpillant tizenkét urgalt, köztük négy kullt, akik már alig várják, hogy bevezessék az urgal folklór rejtelmeibe. Nagy csoda lesz, ha nem hangzik fel a sikoltása. -Megint vihogott.

Eragon.

Csak ennyit tudsz mondani?, kérdezte.

Igen.

A fiú szeme kikerekedett a váratlan választól. Lehuppant.

Hát ennek humorérzéke is van! Mi következhet még?