Miért dicsérik a 100 év magányt? Miért jó egy olyan könyv, amit kevesen tudnak kiolvasni?

Wtf? Annál jobb egy könyv, minél többen tudják élvezni? Ilyen gondolatmenet alapján a Leiner Laura, Szürke 50 meg hasonlók a világ legjobb könyvei.

A szépírónak (mint amilyen Márquez) nem az a feladata, hogy igényeket kiszolgáló tömegtermékeket hozzon létre, az ugyanis giccs, irodalomban ponyva. Vannak jó giccsek meg jó ponyvák: igényesek, ugyanakkor tisztességesen megmaradnak a saját szintjükön, nem akarnak többnek látszani. A műalkotás feladata viszont az, hogy lehetőség szerint tágítsa a befogadó igényeit, látásmódját, ne pedig kielégítse a meglévőt. A művészet metafizikai nyelv, amit az alkotónak ismernie kell, és valamennyire a befogadónak is. Feladata, hogy leírja/kifejezze a valóságot, annak sokoldalúságát. Nem utat mutat, mint a tömegtermék, nem is azt mondja, amit a befogadó hallani akar, hanem teret ad. És nem mindig kényelmes ebben a térben eligazodni, rájönni, hogy mint befogadók honnan indulunk és hova szeretnénk/tudunk eljutni benne.

Ha vezetéknév alapján említjük, akkor nem Márquez, hanem García Márquez, mert a Márquez csak a második vezetékneve, ennyivel egészíteném ki az előttem szólót, akinek amúgy hasznos a kommentje, úgyhogy ment neki a zöld.

#4 Jogos!

#3 jól megfogalmazta. Hozzátenném, hogy ez nem csak az irodalomnál, hanem más művészeteknél is így van. Pl. Xenakis, Glass, Metheny zseniális zeneszerzők, mégis csak kevés ember "tudja" hallgatni őket, mert legtöbbüknek a "jaj hogy szeretlek bébi" stílusú tuctuc jelenti a zenét.