Hogyan tanuljak meg könyvet írni?Hogyan írjak jó könyvet?

Használj vesszőket a szövegben.

Olvass sokat.

Ha van egy történeted... csak írod és kész. Más se csinálja különbül.

Miket szánsz kezdésnek? Általában tényleg érdemes kerülni, amiket a cikkekben olvasol, de lehetnek kivételes esetek (habár ehhez többnyire kell már annyi tapasztalat és egy olyan cselekményszál, ami ezt indokolja).

Egyébként, dolgozd ki a karaktereket (sok kérdőívet találsz hozzá a neten, az segíthet), írj egy vázlatot, nézz utána a helyesírási szabályoknak, aztán kezdj bele. Később olvasd át egyben, javítsd a hibákat, illetve a logikai bakikat.

#4:

Sok minden függ a történeted volumenétől és becsült hosszától.

Például ha egy rövidebb thriller-szerű, vagy romantikázós sztorit találtál ki (100-200 oldalas), ami nem igényel sok karaktert, helyszínt és szétágazó cselekményszálat, akkor nem kell vázlatosan olyan mélyen belemenni - elég, ha megvan a fejedben az eleje, a vége, a fő konfliktusok, a fő csomópontok és persze a főbb szereplőid karakterjegyei, és innentől írhatod viszonylag szabadon, kitöltve az űrt.

Ha valami hosszabb történetet írsz, valami drámai jellegűt, vagy netán fantasyra, sci-fire hajazó darabot, ahol van több cselekményszál, sok szereplő, sok helyszín, ott érdemes maszatolni többet (300 -...). Nagyon ajánlott alaposan kidolgozni a világot, felállítani a szabályait, stb...

Itt már érdemes sokfajta vázlatot készíteni, először a fő (gerinc) cselekményszálról nagyvonalakban, majd ezt lebontania a nagyobb történeti egységekre, és azt fejezetekre, illetve a főbb szereplőidnek megírni előre az útjukat. Ezekkel rengeteget segítesz magadon, ezek nélkül pedig igazi káosz lesz az egész.

Fontos még eldönteni az igeidőt, amiben az elbeszélői szerepben mesélni fogsz (múlt idő ajánlott), figyelni kell a töredezettségre és a központozásra, illetve a nézőpontra.

A jövőbeli kezdéshez nem igazán tudok mit szólni, mivel tudnom kéne a kontextust hozzá, de abba nem mentél bele. Hogyha az elején rögtön leírod, hogyan fog végződni a könyv, azt tényleg ne csináld, az egy elég idegesítő klisé. Nagyon ritka és nagyon specifikus az az eset, amikor ez megfelelően alátámasztott narratív szempontból.

Hogyha két különböző idővonalon futnak az események párhuzamosan, és te éppen a jövőbelivel kezdesz, az szerintem teljesen rendben van.

A harcjelenetekre nem kell rástresszelni. Igazából a legtöbb író bajban van, amikor harcra kerül a sor, ezzel nem is vagy egyedül. Ha a harc maga nem szuper fontos a történet szempontjából, akkor azt elég felületesen leírni, nem kell részletesen belemenni minden apró rezdülésbe. Inkább a harc stílusát, jellegét, a karakterek érzelmeit érdemes kifejteni ilyenkor, mintsem ütésről ütésre / lövésről lövésre leírni az eseményeket, mert az nem hogy nem praktikus, de az olvasó számára sem érdekes már a hatodik "és most a jobb kezével ütött" után. Akkor érdemes csak belemenni, ha komolyabb sérülés történik. Csapatos harcoknál is hasonlóan, nem kell szuper részletesen belemenni, melyik űrhajó fregatt lőtte éppen le melyiket, teljesen felesleges belemenni ilyen hosszú akció szekvenciákba, amik alatt elalszik az olvasó. A nagy egészet kell leírni, a stratégiát, az erőviszonyokat, ha a pilóta szemszögét követed, akkor azt kövesd, ne térj el mindenféle mellékes dolgokra, amik nem érdeklik az olvasót.