Az Egri csillagokban Jumurdzsák tényleg magyar származású vagy nem?

- Jumurdzsák - szólalt meg végre a pap -, hallottam tegnap, mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar nő volt.

- Az - felelte a török megelevenült nézéssel.

- Eszerint te félig-meddig magyar vagy?

- Az - felelte a török.

S a földre fordította a tekintetét.

- A törökök téged elraboltak gyermekkorodban?

- Eltaláltad, uram.

- Honnan?

- Már elfelejtettem.

- Hány éves voltál?

- Igen kicsi.

- Apádra nem emlékszel?

- Nem.

- Arra se, hogy mi volt a neved?

- Arra se.

- Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?

- Nem.

- Különös, hogy a beszédet nem feledted el.

- A janicsárodában sok magyar fiú volt.

- Nem ismertél egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?

- Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt a nevet.

- Kerek fejű, fekete szemű, kis, testes fiú volt, mikor elrabolták, s mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere alakú anyajegy, mint nekem.

A pap széjjelvonta a mellén az inget: lóhere alakra csoportosult három lencsét mutatott a válla és a mellbimbó között.

- Ismerem azt a fiút - mondotta a török. - Gyakorta láttam ezt a jegyet, mikor mosdottunk. Csakhogy most más a neve: Ahmed vagy Kubát, valami ilyenféle török név.

- Hát nem jártok együtt?

- Néha együtt, néha nem. Ő most Perzsiában hadakozik.

A pap föl és alá járt a török előtt. Egyszer csak rákiáltott:

- Hazudsz!

És élesen a szemébe nézett.

A török lesütötte a szemét.

*****

Szerintem csak kamuzott, hogy a pap ne ölje meg. Legalábbis furcsa, hogy semmire sem emlékszik, még a nevére se.