Miért kapnak a kérdezők ellenséges hangvételű válaszokat?

Nagyon telítődött a könyvpiac és az irodalmi közeg, rengeteg az amatőr író, szerintem az emberek nagyrésze megpróbálkozik írással, könyvkiadáson ábrándozik stb.

Kis részben a nagyon népszerű "biztos irigy, fél a konkurenciától" indok is benne van a reakciókban, másrészt tényleg kicsit nevetséges és frusztráló tud lenni az írást elszántabban művelő / a kiadói piacot ismerő ember számára, amikor egy zöldfülű kezdő jön az arrogáns, "én mindenkinél jobb vagyok úgyis, helyesírás sem kell ide!" hozzáállással és/vagy naívan azt gondolja, hogy ő majd megél az írásból (amire nagyon kevesen képesek amőgy nem csak Magyarországon, de az Egyesült Államokban és számos országban is még a sokkötetes szerzők közt is).

Ha azt tartod ellenséges hangvételnek, hogy leírják, mennyire kicsi az esélye a kiadásnak, mert a kiadóknak nem éri meg, akkor azért ilyenek, mert ez a valóság.

Illetve sokan a még meg sem írt könyvüket akarják kiadatni, ami max. egy kidolgozatlan ötlet szintjén létezik. A túlnyomó többség a saját művét erősen túlértékeli, nem ért semmit a kiadáshoz, eléggé tájékozatlanok, így természetes, hogy olyan válaszokat kapnak, ami kizökkenti őket az álomvilágukból.

Az is nevetségesen jön le, Szeramikor valaki nem hajlandó mondjuk bétáztatni a művét, vagy egy-egy fejezetet küldeni kiadónak, mert "jaj, ellopják!"

Szerkesztőnek lenni ugyanolyan munka, mint bármelyik másik. Tele van a padlás kezdő kéziratokkal, ezeknek a 99%-át egyáltalán nem öröm olvasni, és még ha tényleg hihhetetlenül zseniális is az az írás, senki sem fogja ellopni tőled, azzal durván megsértene szakmai szabályokat, felrúgná a szerződését stb. Meg minek tenné. Ha mégis megteszi, akkor meg jól bepered.

Vagy az is visszatetsző, mikor valakinek folyton "Aha, de..." a válasza a segítő javaslatokra / nem hajlandó olvasni, tájékozódni, helyesírást, kreatív írást stb. fejleszteni, bétáztatni, tapasztalatot szerezni, szerkeszteni/átdolgozni az írást, azaz ténylegesen írni-dolgozni, mielőtt kiadóhoz küldi a művét. Vagy ahogy a 4. írja, kiderül, hogy kész sincs "A Nagy Mű," de az alkotó már megpihenne és learatná a babérokat.

A többség örömmel segít, de azért ezt mégis szívesebben teszi, ha a kérdező őszinte kiváncsiságot, akaratot, lelkesedést, alázatot, fejlődési készséget fejez ki.

Az ilyen "ellopják"-on is mindig a fejemet fogom, bele se gondolnak mennyire nem érné meg az a kiadónak! Ha jó, akkor szeretnének majd többet is, ami nyilván szintén jó lesz; ha meg nem, akkor minek ellopni?

Kedvencem, amikor kiderül, hogy a féltve őrzött ötletük egy amúgy sem eredeti, felkapott tiniregény gyenge újraírása.

A baj ott kezdődik, hogy amikor valaki nem a szájízének megfelelő választ kapja, abban a pillanatban farkast kiált.

Egyáltalán nem biztos, hogy "emberek tucatjai ellenségesen reagálnak", lehet, hogy egyszerűen ez a véleményük.

Mert ez a tipikus magyar mentalitás.A magyar emberektől bunkóbb beképzeltebb népség nem igazán létezik.

Lehet,hogy az ilyen kérdések nagy százaléka tényleg csak álmodozás és az illető nem is tehetséges,de az olyan válaszoknak,amik alapból lehúzzák a kérdezőt azoknak tényleg semmi értelme.

Minden ilyen kérdésnél egy kiadó tudná megadni a rendes választ,időt fecsérelni nem igazán érdemes ismeretlenek válaszára.

Az viszont hülyeség,hogy az írásnak nincs értelme.

Igaz szerencsével és tehetséggel,de induljatok ki Lakatos Leventéből.Hányszor visszautasították és most milyen népszerűvé vált..