Ez melyik könyvben olvasható, azt hiszem Prabhupáda egyik tanítványa írta, vagy ő, de több támpontom nincs?

Bár csaknem mindenki partnert akar, sok ember nehezen talál alkalmasat. A házastársat kereső embereknek jobban tudatában kellene lenniük a prioritásaiknak. Ha elmegyünk bevásárolni, többnyire tudjuk, mit akarunk. Ha nem tudjuk, céltalanul mászkálunk üzletről üzletre, veszünk egy pár haszontalan dolgot, és elégedetlenül megyünk haza. Ugyanígy van ez a partnerkereséssel. Ha csak az egyik embertől a másikig megyünk, anélkül, hogy tudnánk, milyen tulajdonságokat akarunk, végül annál kötünk ki, aki egyáltalán nem illik hozzánk. A legjobb esetben elvesztegettük a sok energiát, és csalódtunk. Ha egyszer eldöntöttük, mit szeretnénk, akkor rakjuk ki az asztalra az igényeinket, és olyan keressünk, aki azoknak megfelel. A kapcsolat partnerség, csapatmunka, ahol a két fél kiegészíti egymást, miközben a közös célért dolgoznak. Mielőtt egy pár vállalja a kötelezettséget, vizsgálják meg alaposabban a célokat, és nézzék meg, hogy ugyanazt akarják-e. Aki ezt nem teszi meg, annak később komoly problémái lehetnek. Meg kell értenünk a kapcsolatok lelki aspektusát. Elkötelezett kapcsolatokban a férfiak és nők segíthetnek egymásnak, hogy kölcsönösen fejlődjenek. Ha van egy partnerünk, a partnerünkkel kell tovább lépnünk, vagy meg kell győződnünk arról, hogy a partner velünk halad. Ha mi fejlődünk, de a partner állva marad, akkor komoly problémáink lesznek. Ha a férfi és a nő nincsenek tisztában a prioritásaikkal, olyan kapcsolatot alkotnak, amely nem működik. Azzal ér véget, hogy mindketten másokkal próbálkoznak, és közben remélik, hogy megtalálják a választ. Ha a kísérlet nem sikerült, elutasítják egymást, és új partnert keresnek. Más körülmények között azok az emberek, akikben nincs elegendő önszeretet, azzal a reménnyel mennek bele a kapcsolatokba, hogy megtalálják azt a szeretetet, amit kívánnak. De mint már említettem, két tökéletlen ember nem érhet el sikert, ha arra használják a kapcsolatot, hogy teljesnek érezzék magukat. Mindketten a másiktól várják, hogy csodát tegyen, és végül mindketten becsapva érzik magukat. Ha egyszer világosan megértettük, számunkra mi a legfontosabb, nem tagadhatjuk meg az igényeinket csak azért, hogy találjunk egy partnert. Ha mégis így teszünk, később még csalódottabbak leszünk. Legyünk természetesek, hagyjuk, hogy a prioritásaink magukért beszéljenek, és azokat becsületesen beszéljük meg minden lehetséges partnerrel. Nincs értelme azt remélni, hogy a másik megváltozik. Maguk idézik fel a szerencsétlenséget, akik ehhez az elképzeléshez ragaszkodnak. Ne engedjük meg, hogy a magány olyan szövetségbe vigyen, amely képtelen megosztani az életünk legfontosabb aspektusait. Végül csak még nagyobb fájdalmat érzünk, mint az eredeti magány volt, mert a partnerünk nem lesz kész elfogadni azt, amit mi neki adunk. Ha végül belátjuk a törekvéseink értelmetlenségét, azokba valószínűleg már olyan sokat invesztáltunk, hogy a válás tönkretehet. Ilyen tapasztalatokból az emberek egész életre szóló mély sebeket kapnak, és többé nem készek arra, hogy bárkinek is megnyissák a szívüket.