Véleményeznétek nekem ezt a wattpados történetet? Jöhet hideg-meleg, jól bírom.😉

Nem csak a kotojel-gondolatjel adja a parbeszedet.

Most ezen nem fogok itt vitatkozni.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak, kedves kérdező...

Igyekszem rövidre fogni, bár ritkán vádolnak meg vele.

A szöveg kellően feszes, vannak benne leírások, talán lehetne picit több is. Rögtön történik benne valami, de már előtte is adagolsz olyan információt, ami érdekes. Miért őrzik ennyire ezt a királylányt? Nyilván, mert királylány, de sejtjük, hogy azért van más oka is. Ez így pont jó.

Választékosan fogalmazol, bár nem tudom, hogy mikor játszódnak az események. Ha régen, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy korhű legyen a stílus. A központozás rendben van, bár az első mondatok közül valamelyiktől öngyilkosságot kísérelt meg a szemem.

Hibák:

A párbeszédek nem jól vannak szerkesztve.

-- Na, most figyelj! -- mondta Tim, és föl-föl dobta egymás után a magasba a kis, színes labdákat. -- Basszus! -- kiáltotta, és labdák szétgurultak, mint az elszakadt gyöngysor szemei.

-- Na, most figyelj! -- mondta Tim.

Föl-föl dobta egymás után a magasba a kis, színes labdákat. -- Basszus! -- kiáltotta. -- Ezzel a labdák szétgurultak, mint az elszakadt gyöngysor szemei.

Ezek helyes párbeszédek, random írtam. -- jelenti a gondolatjelet, - a kötőjelet (csak a telefonomon úgy tűnik, nincs gondolatjel).

Továbbá a narratíva nekem úgy tűnik, E/3, jelenidő, korlátozott közeli. Azaz Róla beszél a narrátor, azt látja, amit ő, belelát a fejébe is, és érzi is, amit ő. Ennél fontos, hogy egy fejezeten belül ne kezdj el olyanról narrálni, amit a nézőpontkaraktered nem tapasztalhat. Pl. Nem látta, hogy a lánya a szobájában csomagolt. Közben mögé lopódzott Jane, háta mögött egy békát rejtegetett a kezében.

A másik, hogy átváltasz múltidőre. Van olyan eset, amikor szükségszerű, mert olyan a történés, mint az angolban: jelenidőben egy befejezett múlt. - Sétál az utcán, egyszercsak a semmiből a fejére esett egy tégla.- Elviekben ez sem helyes, de szerintem belefér. Mert az adott pillanatban, nem tudhatja, hogy a fejére esik egy tégla, de a következő pillanatban már igen. Ha látja, hogy az egy tégla volt.

"Még soha sem látta ilyennek az apját, úgy kellett keresnie a szavakat..." - vagy valami hasonlót írtál.

Csak néz rá, és ahogy apja keresi a szavakat, elszorul a torka. Tudja, hogy valami...

Fejezetek között persze lehet nézőpontkaraktert váltani, de ne legyen túl sok, mert zavaró.

Én E/3, múlt időben szeretek írni. Közeli, korlátozott nézőpontban, de ha a dramaturgia (erre a szóra itt valaki nagyon ugrik) megkívánja, akkor váltok. De gyakorlat nélkül nem javaslom váltogatni. (Magamnak sem).

(Ezeket sokszor elkovetem én is, sőt, a tőlem jóval profibb írók is).

Miután úgy érzed, hogy készen vagy egy írással, félre kell tenni. Van, aki 2-5 hetet javasol, más többet vagy kevesebbet. Aztán elkezdeni átolvasni, javítani, a felesleget lefaragni, stb. "Felöltöztetni a szöveget." (by Stephen King) Szerintem ez egyénfüggő. Én nem szoktam ennyit várni. A legtöbb hiba úgy is az elején csúszik be, mire befejezem az egészet, az eleje óta már eltelt pár hét. Regényeket írok. Az elmúlt fél évben kettőt írtam.

Tehát ezt nem javaslom egyébként senkinek, hogy úgy írja a regényét, vagy bármely más történetét, mint wattpadon. Egyrészt nincs meg a pihentetési idő, másrészt lehet olyan logikai hiba benne, amit egyszercsak észre fogsz venni, és már nincs megoldás rá, harmadrészt meg a legtöbb hibát észre vennéd magadtól is.

Úgyhogy azt tudom tanácsolni, írj nyugodtan, minél többet!