Wattpadon miért szoktak az írók időközönként kidobni egy-egy fejezetet?

Lehet az, amit az előttem lévő írt, vagy pedig taktika.

Ha mindennap felrak egy-egy fejezetet az író, akkor azt látják, hogy aktív, és esetlegesen több olvasót tud bevonzani.

Mellesleg, én ugyanazon az állás ponton vagyok, mint te: egyszerre teszem fel a történeteim, mert amikor én vagyok az olvasó, én sem szeretek várni.

Igaz, én a wattát reklám felületnek használom, de az AO3-on publikálok. Ott pedig van számos történet, ami ugyan jó, de nem folytatták 2-3-4 sőt több éve, és ilyenkor lehet, nem is lesz folytatás. Emiatt is csak kész műveket publikálok.

Mert az új fejezet növeli a látogatottságot. Ha valaki friss történetet keres, a frissen feltöltött fejezet előrébb hozza az algoritmusban.

Ha egyszerre teszel fel 50Ks sztorikat, az összes cliffhanger értelmét veszti.

Thriller esetében én ezt arcátlanul kihasználnám, elvégre az a műfaj lényege, hogy az olvasó tűkön ül.

Ha egyszerre befalják mind a 17et, nem fog senki nem fog rá cím és szerző szerint emlékezni. Ha hetente van új rész, a jegyzetekben megszólítod az olvasókat, az közelebbi viszonyt épít ki.

Az olvasók szeretik ha közelebb érezhetik magukat hozzád, ha megkapják azt az illúziót hogy a mű a szemük előtt készül, beleszólásuk van mi lesz. Tudod, mint a látványkonyha.

Persze ha olyasmit írsz ami bonyolult, hajlamos vagy zsákutcába írni magad, akkor érdemes úgy publikálni, hogy koherens az egész.

A történet adagolása is a történet mesélés része. Van pl a Netflixen olyan sorozat, ami évadonként jön ki, és van ami részenként. Ez tudatos döntés, nem lustaság vagy a rész befejezettségén múlik.

Egy főzőshow pl bingelhető, amikor az ember épp olyan hangulatban van, kataton módban befal 5 részt és aztán egy ideig semmi. Az összes vetélkedős meg realiy show emiatt évadonként jön ki, a Queer Eye vagy Marie Kondo szerekezete ugyanaz, túl sok meglepetés nem ér. Ezeknek van egy hangulata, ami pl az önbizalom, szeretet, rendezett ház, jól sikerült ünnepi ebéd érzése.

Irodalomban ilyen műfaj pl a romantika. Amikor kinyit valaki egy 40K hosszú slow burn történetet, akkor nem feltétlen vár el kibogozhatalan rejtelmeket. Igen, én is, te is tudod, hogy A meg fogja dugni B-t, és lehet, hogy másik 100 olyan történet is ugyanazt a klisés "de csak egy ágy van, mi lesz most" fordulatot használja, de nem baj, mert az érzelmi töltet a fontos.

Ilyen a horror is. A hülye is tudja, hogy igen, Drakula ki fogja enni az emberek vérét, mik a gyengéi és hogy kb mindenki megmurdel a végére. Ami miatt nézzük, az a viktoriánus kor, az áldozat vergődése, félelme.

Ilyen esetben a lerágott csont is érdekes.

De pl a Snowpiercer részenként, mert az a titkokra, feszültségre épül, jó ha van egy heted agyalni hogyna ki az, és amikor van fenn új rész, az is felkelti új nézőkben is a kíváncsiságot.

Én pl emiatt nem szeretem a történetek.hu rendszerét, fejezetek között nem lehet lapozni, hanem külön műként kezeli a később feltöltött fejezetet, ami engem kivesz a hangulatból.

Ezen kívül ne felejtsd el, sokan bem profi írók, várják a lelkesítést, nézik a reakciókat. Van aki csak az asztalfióknak ír, és nem érdekli a visszajelzés, míg van aki nem akar 30K szó után rájönni hogy a történet lapos, érdektelen stb.