Szeretem Nicholas Sparks romantikus regényeit, de nem értem miért kell mindig jelen lennie a halál motívumának?

Kérdezd meg tőle. Honnan a fenéből kéne ezt tudnunk?

Csak tippelni tudok: szerintem így sokkal drámaibb és hatásosabb, mert akit pl. egy történet során megkedvelsz, és a végén meghal, azért máris könnyeket hullatsz, ha olyan típus vagy. Az ő történetei közt tényleg ritka a happy end. És ettől lehet szép is egy történet. A Vissza hozzád c. regényben pl. tök megható, mikor kiderül, hogy a nő szerelmének a szívét a fia kapta meg. De ehhez meg kellett halnia. A Kedves John-ban (bocs, abból még csak a filmet láttam) John apja érmegyűjteményének árából segíti a szerelme férjének a gyógyulását. De ha a való életben körbenézel: szerinted sokan a betegségre és a halálra rászolgáltak? Sok józan és egészséges életvitelű, kedves és szerethető ember megbetegszik, meghal, míg az, aki gonosz, irigy, önző, sokáig él. Az élet gyakran igazságtalan, és Sparks erre alapozza a műveit.

Csak javasolni tudom, hogy olvasd el az inspirációkat. A honlapján megtalálható. Saját véleményem szerint olyan emberként tudom elképzelni, aki a fájdalmakat úgy éli túl, hogy kiadja magából, vagy kiírja magából. Azért szeretem a könyveit, mert ráébreszti az embert arra, hogy nem mindig happy-end a történet vége. Azt hiszem ez sokkal valóságosabb. Ha az ember csak azt látja, amit a Disney elé rak, akkor ha másként alakul az élet, csalódik. Egyébként a Szerelmünk lapjai például nekem nem azt jelenti, hogy elveszíti a szerelmét, hanem hogy olyan mély érzéseik vannak, amelyek a lehetetlennek hitt dolgokat és legyőzik.