Wattpad : szívesen olvastok ilyen jellegű életrajzi könyvet?

Az életrajzi regénnyel a következő probléma van. Amikor olvasunk egy történetet, szeretjük magunkat beleképzelni a szereplő helyzetébe, megpróbálunk azonosulni vele. Az a tudat, hogy ez a személy maga a szerző, azonnal kialakít egy diszkrét távolságtartást, lényegében úgy érezzük, hogy megosztja velünk a tapasztalatait. Nem én vagyok a főszereplő, hanem aki E/1-ben beszél; itt ül velem szemben, és mondja nekem a magáét. Érdekel ez engem? Egy befutott író/művész esetében megtörténhet, hogy igen; hiszen számtalanszor bizonyította már, hogy le tud nyűgözni, érthető, ha jobban meg akarom ismerni magát az embert is. Sokan csak azért írnak önéletrajzi könyvet, mert a kiadóik rádumálják őket.

Ellenben egy kezdő író, egy teljesen vadidegen ember aligha vált ki valamiféle érdeklődést. Neki van egy kemény feladata: meg kell szólítania a közönségét. Képzeld el, hogy odalép hozzád egy vadidegen, és kéretlenül elkezd magáról mesélni. Ha nem vagy túl gátlásos, elhajtod a fenébe, amúgy meg kénes gőz szökik fel a fejedből. Mi lehet az, amivel rá tud venni, hogy odafigyelj rá? Ezt kell megtalálni. Az első benyomás a legfontosabb. Előbb megragadni az érdeklődést, aztán fenntartani. Olyan szituációt kell teremteni – mindjárt a legelején –, aminek ő is szerves részévé tud válni. Egy fiktív írásnál nincs az a gát, hogy aki beszél, valós személy. Lényegében akárki lehet, ezért könnyebb azonosulni vele.

Persze egy fikció is meríthet valós eseményekből, sőt sokszor ez teszi életszagúvá.