Hogyan lehet egy saját magunk által írott történetet érdekessé, izgalmassá tenni?

23:37 és 19:17 vok

mikor lesz folytatás?:D

e-mail címem: alice.and.jasper@freemail.hu

küldheted majd ide is :))

Elolvastam. Egy kis építő jellegű kritikát írnék, szóval ne vedd bántásnak.

Az alaptörténet, elgondolás nagyon jó. A megfogalmazás már kevésbé:

- túl gyorsan pörög a történet. Mi az, hogy semmi előéletet nem tudunk Jessicáról, és rögtön kinyírod? Annyi történt, hogy megérzi, hogy meghal? De honnan a francból tudná, amikor csupán melege van? Utána hirtelen jön a kaszás és kinyírja. Mint egy rossz mesefilmben. Aztán második fejezetben már rögtön megismerkedik a fiújával, aki pár fejezettel később lesmárolja. Nem. Igényesen kell felvezetni az egészet. Ebből is következik:

- nem fogalmazol választékosan. Semmi leírás, egyszerű kifejezések. Sokkal jobb lenne a történet, ha játszanál a szép magyar nyelvünk rengeteg szavával, melléknevével, tájleírást csempésznél a történetbe, stb. Pl.:mikor belenéz a tükörbe Jessica, nem csak a "fehér átlátszó valami"-t látná, hanem egy pl.: "Belenéztem a már ütött-kopott szegélyű tükörbe. Napi rutin volt nálam, emberéveim során minden reggel megszemléltem magam, mielőtt elindultam volna az iskolámba. De ma mégse a szokásos látvány tárult elém. Egy lányt láttam, aki ugyan hasonlított rám, de nem a mosolygós, élénken csillogó szemű Jessica Hill volt. Hanem valami egészen más... Sápadt volt a bőröm, csak egy fakó szín, mintha semmi élet nem lenne benne. Tulajdonképpen nem is volt. De akárhányszor erre gondolkoztam, beleborzongtam a gondolatba. A szememből is eltűnt a korábbi fény. Más szempár tekintett vissza rám, egy megviselt, halványzöld pillantás." Látod? Ezzel azt próbáltam szemléltetni, hogy sokkal élvezhetőbb, mintha csak ez lenne a helyén, amit írtál: "Emberi szokásom szerint belenéztem a tükörbe. Megláttam magam, fehér szellemként. Néha még saját magamtól is megijedtem. Megigazítottam a hajam, és elindultam a suliba."

- kiszámíthatóak a cselekmények. Szinte tudod, mi fog történni a következő pillanatban (ez nem csak azért van, mert elolvastam a kis tartalom-összefoglalót.)

Csak néhány észrevétel. Javítgass rajta, mert így kevés (számomra). Jó kis történet sülhet ki belőle.

Kérlek ne vedd a véleményem tolakodásnak/okoskodásnak. Ha lesz folytatása a történetnek, én is kiváncsian várom. :)

Ez tök jó hogy írsz! Nekem ez jól esik, egyre több fiatal ragad "tollat"... :) Ez egy magasabb intelligenciát megkövetelő hobbi és szuper!

Igen az előttem szóló válaszolóval teljesen egyet értek! Én nem olvastam el a történetet, elég volt csak a leírást jobban megfigyelni.

Azt ajánlom, hogy a legelejéről kezd el kipótolni, pl. milyen érzése volt akkor amikor lefeküdt aludni és ne azt írd, hogy " Most fekszek mégis olyan mintha az egész szoba táncot járna körülöttem" Mert nagyon szép "táj"leíró rész ez is.. (A szédülést próbáltam illusztrálni) Hanem apró észrevételek leírásával kezd és úgy bontakoztad ki a jelenetet. Szóval: Olyan zsibbadság fogta át gondolataimat, hogy észre sem vettem valami változott. Az ágy szinte magába szippant, mindent jobban érzek a bútorok és a fal néha távol s máskor túl közel merészkedik hozzám, halálos táncot járnak. Szörnyen szédülök.. Stb. Néha már túl költőien és versbe illően kell megfogalmazni de nem mindig! Váltogasd a stílusod. Hisz minden ember van amikor kedves, gyors, morcos és lassú, fáradt és beteg. Minden helyzetben máshogy beszél: Pl amikor nyomott vagy szédelegsz és hasonlók az ember hajlamos vontatottan beszélni, sőt olyankor mindennek nagyobb jelentőséget adnak. Pánik helyzet.

Figyeld meg magad és a körülötted élő embereket mikor hogyan viselkednek, meg pl a buszon..

Mert úgy gondolom a regényedben minden ember sablonra épül, ugyan úgy beszél, mozog stb. Változatos írás képességet kell produkálni.