Melyik könyvből van ez az idézet? (Az interneten láttam)

Az első válaszoló tanácsát megfogadva egy perc alatt megtaláltam (Szalai Vivien: Hamis Gyönyör - Egy luxusprostituált vallomásai):

[link]

Idézem a könyv végét:

Végigmérték. Szofi tudta, hogy látszólag felettük áll. Félmilliós, míves gonddal szabott ruhája, csillogó magas sarkúja messze kitűnt a tömegből. Mindenkit túlragyogott. Oly an volt, akár egy csillag a szürkülő égen. Alaposan szemügy re vette egy kori osztály társait. Különösen a nőket. Tudta, hogy mit gondolnak róla. Mindannyian sejtik, mivel foglalkozik, mi lett belőle. Tudta, még aznap este, gúnyosan megjegyzik majd a háta mögött, hogy ők már évekkel ezelőtt megjósolták. Mosoly ra késztette ez a gondolat. Nézte a körülötte csivitelő hétköznapi nőket, akik vele egy korúak voltak, mégis öregebbnek tűntek. A legtöbbjüknek volt már férje, gyermeke, precízen kiszámított, normális, hétköznapi élete. Alig bírják elviselni a jelenlétemet, látom, ahogyan végignéznek rajtam. Pontosan tudják, hogy mennyire drága a ruha rajtam, érzik a gazdagságomat. Régen is utáltak, de most gyűlölnek csak igazán. Mert hiába akarnak megvetni és lenézni, a szívük mélyén irigyelnek. Mert míg én szabad vagyok, ők már régen elvesztek a sivár hétköznapokban, eseménytelen, szürke életük csupán a főzés, takarítás, gyereknevelés és a csekkek befizetése körül forog. Nem jut annyi idejük magukra, amennyit szeretnének, és vágyakozva nézik a női magazinokban hirdetett luxuskozmetikumokat vagy ruhákat, amelyekre soha nem lesz pénzük. Három-négy havonta jutnak el kozmetikushoz, évente talán háromszor fodrászhoz, és mégis mohón olvassák azokat a lapokat, amelyek a híresek és gazdagok életét mutatják be. Mert titkon, ha csak egészen rövid időre is, oda szeretnének tartozni. Utálnak engem, mert nekem mindenem megvan, amiről ők álmodni sem mernek, és míg ők saját életük rabszolgái, addig én azt teszek, amit csak akarok. Egykori osztálytársnőim súlyfelesleggel küzdenek és kétségbeesetten próbálják visszacsábítani a férjüket, akik viszont a magamfajta prostituáltakról vagy a huszonéves kolléganőkről fantáziálnak. Boldogtalanul és fáradtan élik le az életüket. Nekem legalább bitang nagy kalandokban van részem. Szofi nem vette le a szemét az őt méregető nőkről. Egyszerű kérdés ötlött fel benne. Megérte annak idején ezt az életet választani, és mindent feláldozni a pénzért? Majd önmagának felelt: Megérte. (Vége)