Mennyire lenne olvasott egy ilyen regény?

Szeretem a természetfölötti lényeket keverni a realitással, abból többnyire csak jó dolog sül ki. Korábban már írtam egy egészen jó kisregényt tündérekről, most úgy határoztam, ideje átnyergelni egy másik természetfölötti lényre.

Szóval! A regény a II. világháború alatt játszódna. Egy légitámadás során találat ér egy régi temetőt, benne egy kriptával, ahol már jó pár száz éve egy gonosz vempájör alszik, aki ennek hatására kiszabadul, sőt, elszabadul! Először csak civileket támad meg, viszont a beözönlő szovjet csapatok között bőségesen talál magának zsákmányt, egyre-másra ragadja el a szovjet katonákat, akikből ezek után később szintén vempájör lesz. Alig néhány katona akad, aki megpillantja a vempájört "akció" közben, de senki nem hisz nekik. Mikor aztán a tisztek között is egyre több lesz a vempájör, a hadsereg a felbomlás állapotába kerül, és senki nem tudja, hogyan, miként győzhetnék le a sok vempájört, arról nem is beszélve, hosszú távon mi történne a lakossággal...

A regény félig elbeszélés lenne, félig pedig a főhős szovjet katonák, illetőleg a vempájör szemszögéből lehetne olvasni az eseményeket.

A klasszikus vempájör irodalmat venném alapul, nem a tvájlájtos baromságokat: szenteltvíz, fokhagyma, kereszt, karó és napfény beválik ellenük, viszont abszolute golyóállóak, még a robbanószerek vagy a JSZ harckocsik páncéltörő lövege se érne el velük szemben semmit.