Jó téma ez egy könyvhöz szerintetek? Illetve jó a sztori? Az én könyvem lenne, egyszer.

Szóval az a helyzet, hogy férfi szerelem is van a sztoriban, úgyhogy akit nem érdekel szitkozódó választ nem kérek. Egyéb kritikát elfogadok, nem kell puhítani.

Egy amerikai vidéki gimnáziumban kezdődik a sztori, a hatvanas években. Az iskola tele van tipikus nagymenőkkel, csendesebbekkel is - sajnos lúzerekkel, akiket ott 'nyomiknak' hívnak. Ezenkívül van az egyik osztályban egy amolyan magának való csendes srác aki nem sokat kommunikál másokkal, el van a gondolataival. A lényege, hogy sok kiskori trauma érte. a többi iskolában sokat bántották. A külseje nem különleges, de vonzó. Kívülről szimpatikus, normális srácnak tűnik. De elég haragtartó.

Van egy tipik 'vagány' banda, másokat zaklató, nyomikat szekáló rosszarcú fiúk. Természetesen van köztük egy nagyon agresszív tag. Kívülről egy agresszív hülyegyereknek tűnik. Akitől retteg mindenki. Őt verik a nevelő szülei, persze ez titok mindenki előtt. Külseje igencsak vonzó, noha fel se tűnik a legtöbb embernek, mivel visszataszító személyiségnek tartják.

Ők ketten a fontos szereplők. Mindkettőben van előítélet, rasszizmus, bizalmatlanok, haragtartók stb.

Részletek a cselekményből:

Egy nap az agresszív srácot úgy megverik, hogy elmegy otthonról, valahova ahol senki nem látja, reményei szerint.

Közben a csendes srác ugyanígy tesz. Ugyanazon a napon az ő apja hazajött részegen, a szülei veszekedtek, nem akarta ezt hallani.

Láss csodát: találkoznak. A csendes srác látja, hogy a másikat valaki megverte, először mosolyogni akar, aztán meglátja, hogy a bunkó srác a könnyeivel küzd. Nem tud nevetni, azt mondja ő tud szerezni valami fájdalom csillapítót. Szerez is.

Az elkövetkező időben ezek ketten távol tartják magukat a másiktól. Nem zaklatja őt a rosszfiúk bandája, ő pedig nem kerül az útjukba. Egy idő után találkoznak, a vagány kölyök pedig olyat tesz amit még soha. Megköszöni a múltkorit. És elmondja mi történt.

Idővel többet találkoznak, és olyan dolgokat mondanak el egymásnak amit senki másnak, mintha a másik megbízható lenne. Furcsa barátságot kötnek. Később ez a barátság a csendes fiú részéről, noha minden porcikájával küzd ellene, átcsap romantikus érzelmekbe. Egy időre a barátsag megszakad, amikor ezt felfedi. Ám a másik srác azon kapja magát, hogy hiányzik neki a barátja, és mintha ő is érezné. Később tehát (bár titkos, kicsit plátói de) viszonyt folytatnak.

Idővel ez is felbomlik, meet mindkettőnek az a baja a másikkal, hogy az nem hajlandó 'megváltozni' eléggé, bár az együtt töltött idő alatt jelentősen megváltozott mindkettő. A csendes nyitottabb lett, toleránsabb, a másik nyugodtabb, békésebb. De ez mindegy, a bandája tagja maradt, és haragtartó maradt bizonyos mértékig. Mindkettő. Egy nap a vagány srác nem megy el többé hozzá.

A gimi után elválnak útjaik. Felnőttként hetero kapcsolatokban élnek. Kb mintha mi sem történt volna, és nem esik nehezükre. Sőt. Innentől az ún csendes srác életével követhető inkább a történet. Mondhatni rossz útra tér, egy kisebb bűnbandába, ahol barátságot köt a főnökkel. Egy fiatal, elegáns, sármos pasival. (Emlékezteti egykori 'barátjára') Később ezek befolyásos maffiózók lesznek, a korábbi csendes srác lesz a főnök jobbkeze, bizalmasa és gyilkos keze. Bizalmas viszonyban, no azért nem 'olyanban', de majdnem.

Órákig képesek beszélgetni, gondolatokról, célokról, érzésekről. Évekik kitartva. Egyik lenyűgözi a másikat, és fordítva.

Bekavar a képbe, befolyásos bűnszervezeti életbe, és ebbe a mély barátságba, hogy felbukkan váratlanul az utoljára gimiben látott vagány srác, a régi 'barát', mint piti bűnöző. Először haragos találkozás, majd fellángolás, két kemény fickó között, újra mélyen megérintik egymás szívét, blba bla bla. A további konfliktusokat hagyjuk, a fantáziára bízom.

Azt hiszem ennyit elég erről elmondani. Így is túl sok. De nagyjából ez lenne a lényeges szál. Más is, de ez a két három szereplő.

Szóval, véleményeket szeretnék, milyen a sztori, milyen az ötlet, érdemes egyáltalán elkezdeni, vagy hagyjuk, vagy hagyjuk érni.

Jöhet.