Miért ad ki boldog-boldogtalan könyvet, ha utána nem tudja felnőtt módra kezelni a kritikát?

Leginkább a Publio kiadónál lehet találni ilyen "csodákat", ahol abszolút tehetségtelen az író vagy csak túl fiatal, esetleg senki sem mondta meg neki, hogy az írása egy haramdikos gyerek iskolai fogalmazásának szintjét is alig üti meg, de magánkiadásban is találhatók bőven efféle remekelések. Én szívesen olvasok ismeretlen, új szerzőktől, nem riadok vissza a magánkiadásoktól, de nagyon sokszor futottam bele már vacakba. Az utóbbi időben inkább rákeresek, hátha más is olvasta, és írt róla blogbejegyzést vagy értékelést. Sokszor tapasztaltam, hogy az értékelőket a szerzők és azok közeli ismerősei gyakorlatilag szétszedik, és a máglyára küldenék, mert szerintük irigyek és nem tudják értékelni a tehetséget, vagy valami betegséggel takaróznak, hogy hát azért ilyen a könyv, mert az írója beteg stb. Felnőtt emberekről van szó, többségben. Az ilyen köyveknél lehet azt tapasztalni, hogy csak a két véglet létezik az értékelésben, vagy aa csillagokig ajnározás, minden bizonnyal közeli ismerőstől, vagy az abszolút negatív értékelés, amit idegen ír, és amin aztán megsértődik a szerző.