Mitől olyan jó a metal gear solid 5: the phantom pain?

A sztori egyáltalán nem jó benne. Minden Metal Gearnek eleve fura története van, ebben ez különösen kitekert, de semmitmondó. A játék nagy ereje viszont abban van, hogy kapsz egy nyílt világot, amiben a saját stílusodnak megfelelően teljesítheted a küldetéseket, vagy bóklászhatsz. Van bázisépítés, fegyverfejlesztés, társak. Egyszerűen csak jó elszöszölni a fegyvermódosításokkal, beszerezni a szükséges tervrajzokat, vagy lebukni a bázis közepén és menekülni. A játék sok helyen nem igazán veszi komolyan magát, de ez előnyére válik. Mondom ezt róla úgy, hogy az első résszel játszottam csak előtte, a többit nagyjából ismerem. Ez máshogy működik, élvezetes. Nem mély, de amit csinál, azt jól csinálja.

Egyáltalán nem jó, a sorozat legrosszabb darabja minden tekintetben. Összecsapott, befejezetlen, hitvány munka.

Az egyetlen epizód, amit nem játszottam végig, és nem is fogok. Óriási csalódás.

Nem a sztorija a jó, (legalábbis nem ennek a résznek) hanem a játékmenet, a "gameplay" zseniális a maga műfajában. Természetesen akik a korábbi részek történeteinek folytatását várták nem fogják megkapni és sírnak hogy fú de szar. A pahntom pain nem egy érdekes metal gear történet elmeséléséről szól, hanem egy kur*a jó, nyílt világú taktikai bázismenedzselős lövölde. Annak viszont első osztályú. A játék élvezeti faktorát nem az adja hogy jaj de jó sztorija van, hanem hogy hogyan számolsz fel egy katonai tábort, hajtod végre a küldetést, fejleszted a cuccaidat. Ha ezt szereted egy pc-s játékban akkor imádni fogod. A Splinter Cell Blacklist képvisel hasonló taktikai-lövölde koncepciót, de korántsem olyan komplex és összetett mint a Phantom Pain.