A fiúk miért ordítanak lövöldözős videójáték közben?!

szerintem te orulhetsz, h meg csak uvoltozik. nekem havonta kell uj tanyerkeszletet vennem a FIFA miatt.

20/F

Heló!

Mert élvezi, és ezt váltja ki belőle.

Az már más kérdés, hogy ha megkéred, jobban odafigyelhetne magára - úgy gondolom, ez a minimum egy kapcsolatban.

Mert bénák a játékhoz. Ha ügyesek lennének, maximum mosoly ülne az arcukon.

Amúgy én nagy gamer voltam mindig is, de el nem tudom képzelni, hogy ott van mellettem egy eleven nő, de inkább a gombokat nyomkodom. Pedig 15 éve vagyok házas.

Érdekes, én egyszer sem ordítottam játék közben, legyen szó akármilyen játékról.

De azért ne általánosíts "a fiúk"-ra, nyugodtan korlátozhatjuk ezt a jelenséget az addiktív FPS-ek rajongótáborára. (Közülük sem mindre.)

#6 mondta meg a tényeket: mert ő bizony függő.

Egy - bocsi, hogy így mondom - normális játékos azért játszik, hogy kikapcsolódjon, szórakozzon, és élvezze, amit csinál. Egy függő meg azért, hogy kielégítse a függőségét.

Egy normális játékos ha nem megy neki a játék, és nem élvezi, akkor abbahagyja, csinál valami mást, vagy játszik mással. Egy függőnél szóba sem jöhet, hogy mással játsszon, és szabályos agressziót vált ki belőle a kudarc. Amit persze próbál áthárítani a csapattársakra, meg minden egyéb tényezőre, hiszen az lehetetlen ugye, hogy pont a függősége tárgyából lenne béna.

Végül pedig: egy normális játékos tudja, hogy csak játszik. A függő viszont ezt nem játéknak tekinti, hanem valami véresen komoly dolognak. És míg egy normális játékosnak józan értékrendje van, addig egy függőnek a játék mindennél fontosabb, még a barátnőjénél is.

Kérdező: lehet, hogy nem akarsz átmenni a "párkapcsolati problémák" részbe, de ez igazából az. Meg részéről jókora mentális probléma. Igen, az embernek egy párkapcsolatban hozzá kell szoknia a másikhoz, össze kell kovácsolódni, ami gyakran egymás rossz szokásainak az elfogadását is jelenti. Azt viszont soha nem jelentheti, hogy tojunk a másikra, elvárjuk, hogy ő midnenben 100%-ig elfogadjon, de cserébe minimálisan sem vagyunk képesek az ő igényeit elfogadni. És végképp nem jelentheti azt, hogy nagyságrendekkel jelentéktelenebb dolgot fontosabbnak tartunk, mint a saját szerelmünket.

Nem akarlak elkeseríteni, de tényleg: vagy elfogadod, hogy te itt csak másodlagos szereplő vagy - és vélhetően az is maradsz -, vagy kilépsz ebből a "kapcsolatból". Arra, hogy ő változzon, a függőségnek ezen a szintjén nem sok esély van.