Miért érzem mostanában a játékokban a kihívást?

Nem kell ennyire komolyan venni semmit sem. Ez butaság. Nekem most lesz meg a 800. órám dota 2-ben, és az eddig lejátszott 800 órám tömény röhögésből állt. Találtam rengeteg magyar/angol havert, mindig együtt játszunk, meghívtam pár osztálytársat/ismerőst is, és rengetegszer van úgy, hogy 5-10-en összeállunk, és nyomunk pár meccset este, mondjuk egymás ellen, vagy 2 teamben külön-külön. Sohasem a kihívás hajtott, csak hogy jól érezzem magam. Szerintem sokkal jobb élmény így játszani, mint rástesszelni, és mindig a kihívást keresni, meg hogy te nyerd meg, te legyél a legjobb, stb. Azt tudom ajánlani, hogy ne nagyon játssz egyedül, hanem barátokkal, úgy sokkal jobb az egész, és nem fogsz rástresszelni sem. Az, meg hogy vajon miért van, nemtudom. Lehet ilyen a személyiséged, rengetegen ilyenek, hogy mindenben szeretnek elsők lenni, és a legjobb formát nyújtani, még akár ilyen komolytalan számítógépes játékokban is. Pedig nem kellene szerintem.