Elsősorban a régebbi platformjátékokkal kapcsolatban merült fel bennem a kérdés: a vizes pályáknak mi a létjogosultsága? Van egyáltalán, akiknek ez tényleg tetszik?

Egy platformjátékban viszonylag kevés lehetőséged van "színesíteni" az élményt. Tehát most van egy karaktered ami ugrál, ellenfelek, platformszerű dolgok.

A vizes pálya megborítja a formát. A mozgásod már nem az ugráson alapuló játékmeneten alapszik, tehát kicsit kizökkent az addig megszokott élményből. Az ellenfelek is ilyenkor rendszerint nem a földön közlekednek hanem össze-vissza a vízben úszkálnak, ami nagyobb odafigyelést igényel.

Ilyen pályával én eddig a Jazz Jackrabbit 2-ben, a Super Mario játékokban találkoztam.

Szóval szerintem a színesítés, a játékmenet monotonitásának a megtörése a cél velük.

Valamiért nagyon divatos leszólni a vizes pályákat, de az igazság az, hogy annak idején egyáltalán nem tapasztaltam, hogy ennyire nagy utálatnak örvendtek volna. Ezt csak utólag húzták rájuk, hogy fúúúj, mennyire rossz, vizes pálya...

Nem mondom, hogy az SMB1-ben a kedvencem lett volna a két (!!) vizes pálya (2-2 és 7-2), de messze nem ez a kettő volt a legnehezebb, vagy legutáltabb. Igazából a 2-2 nem is nehéz, főleg, ha fire mario vagy, de anélkül is bőven elviselhető. Tény, hogy Mario víz alatti fizikája elsőre kicsit furcsa, de megszokható, és ad némi változatosságot. Egyedül a Blooperekkel kell vigyázni, de fire Mariónak ők sem jelentenek problémát, és nem nehéz kitapasztalni a mozgásukat. A 7-2 meg ennek a nehezebb változata, tényleg vannak benne nehezebb részek, de szerintem pl. a 7-3 (cheep-cheep bridge) jóval irritálóbb. Egyetlen igazán zavaró dolog van a vizes pályákon: az, hogy nem lehet erőnövelőket (gomba, tűzvirág..) szerezni, mert víz alatt nincsenek kérdőjel blokkok, és ha lennének, se működnének. Egyébként a 32 pályából kettő vizes, ami kerekítve a pályák 6%-a...

Az SMB3-ban meg talán 1 vagy 2 olyan vizes pálya van, ami tényleg problémás (nehéz), a többség egyáltalán nem irritáló, sőt, vannak kifejezetten szerethetőek is. És nincs belőlük sok. Még a Water Land világban is csak 3 víz alatti pálya van, az egész játékban meg ha jól számolom, 7. (Összesen ha jól tudom, 90 pálya van, de ezt most nem akarom tételesen megszámolni.) Szóval kevesebb, mint 10%-ra jön ki ezen pályák száma, és többségük nem nehezebb, mint a környező pályák, némelyikben vannak száraz részek is (egyébként a fordítottja is létezik: pl. a 2-2 pályán, ami alapvetően sivatagos, van egy kisebb vizes rész), illetve itt már víz alatt is ki lehet ütni a blokkokat. És van ugyebár békajelmez, amivel nagyon könnyű és élvezetes ezeket a pályákat teljesíteni.

Aztán ott van például az Adventure Island sorozat. Az első részben még nem volt tényleges vizes pálya, a másodikban és harmadikban már igen (meg a sorozat legtöbb későbbi példányában is), de ezek egyáltalán nem nehezek, vagy idegesítőek.

A Mega Man játékokban meg csak pályarészek vannak víz alattiak, és semmi extra nehezítés nincs bennük.

Na, a Sonic játékokban viszont tényleg irritáló, de leginkább azért, mert Sonic meg tud fulladni a vízben, így a vizes pályákon töltött idő 80%-át buborékok utáni kutatás és várakozás teszi ki. Ott szerintem is idegesítőek ezek a pályák, de ott sincs belőlük sok.

Super Mario 64-ben meg 2 vizes pálya van (meg egy félig vizes, illetve a Secret Aquarium), abból az egyik teljesen kihagyható, a másikból (Dire, Dire Docks) is csak egy csillagot kell megszerezni. (Az is csak annyiból áll, hogy át kell úszni egy alagúton, felmászni a tengeralattjáróra, és megszerezni a csillagot.) Szóval ha valaki utálja, akkor egyetlenegy csilalgot leszámítva teljesen mellőzheti a vizes pályákat.

Nem fogok minden játékot tételesen felsorolni. De eddig amikkel találkoztam - a Sonicot kivéve -, azokban messze nem olyan problémás ezen pályák jelenléte, mint amennyire divatos most szidni.

Emellett pedig a változatosság növelésével a játékélményt is növelik.