Miért van az, hogy a jó öreg Duke3D-vel jobban elvagyok, mint a mai csili-vili tripla A játékokkal?

Bár zene kapcsán, de pont voltak erről kutatások:

[link]

amik a nosztalgiát jelölték meg fő okként.

#1: Nyilvánvalóan van nosztalgikus hatása is a dolognak, de kizártnak tartom, hogy csak ennyi lenne. Sok olyan régi játék van, ami nekem semmiféle nosztalgikus erővel nem bír, egész egyszerűen azért, mert gyerek- és fiatalkoromban nem is ismertem őket. Mégis ma is szeretek velük játszani. Commander Keen, Elite, Castlevania, Mega Man, F-Zero... ezeket mind harmincas koromban fedeztem fel, gyerekkoromban egyszerűen a látókörömön kívül esett, illetve vidéken azért elég macerás volt informálódni.

Ezek mellett persze azt sem merem állítani, hogy ma ne lennének jó játékok, pl. az Assassin's Creed sorozatot imádom, de például a Far Cry, vagy a hivatalos F1-játékok is sok-sok órára le tudnak kötni. Meg van jópár indie játék, ami szintén a kedvenceim közé tartozik: Surviving Mars, Prison Architect, stb.

Viszont a helyzet az, hogy tényleg gyakori, hogy egy-egy új játéknál nem sikerül megtalálni az egyensúlyt a kinézet, és a játékélmény között. Régen nem volt sok választási lehetősége a fejlesztőnek, volt egy párszázszor párszáz pixeles képernyője (mondjuk 320×200), néhány színe (jellemzően 16 körüli), és akkor nesze, alkoss valami jót. Így kénytelenek voltak a játék többi részére fektetni a hangsúlyt, mert szinte csak azzal tudtak élményt nyújtani. (Jó, azért így is voltak olyanok, amik szépek voltak, de elsősorban nem ez az, amire alapoztak.)

Meg jellemzően másabb volt a játékok felépítése, mint most. Ma az a cél, hogy a játékot ne lehessen elveszíteni, végtelenszer újra próbálkozhatsz, ha valami nem sikerül, és úgy általánosságban a nehézség jócskán elmarad a 2-3-4 évtizeddel ezelőttiektől. Emellett egy mai játék jellemzően jónéhány óra, mire végigjátszod. Ellenben pl. a Super Mario Bros. 3, ami a maga korában egy kifejezetten hosszú játéknak számított, közepes ügyességgel 3 óra alatt kijátszható. Rövidítésekkel meg bőven 1 óra alatt. Nagy átlagban rövidebbek, és nehezebbek voltak a játékok, és eleve az volt a cél, hogy nagyon sokszor végigjátszd őket. Ma hosszabbak és könnyebbek, és nincs annyira középpontban az újrajátszhatóság. Ha a nagy címeket nézzük, sokkal inkább egy interaktív filmnek tekinthető a játék, mintsem egy rövid idejű kikapcsolódásnak. És valakinek (sokaknak) meg pont az jön be, ha egy játék nem tart 100 órán át, nincs túlbonyolítva a sztorija, és nem arról szól, hogy gyakorlatilag a sztorihoz asszisztálunk, hanem egyszerűen csak játszunk, próbáljuk teljesíteni a célokat, és lehetőleg azt minél jobban.

En a nosztalgiara tippelnek. En is ujra es ujra eloveszek regi cimeket... pl: heroes 3.

Duke3d meg ugye a maga koraban korszakalkoto volt.

Benne lehet a nosztalgia is, de az is egyértelműen, hogy sok régebbi játék egyszerűen jobb, mint a legtöbb új AAA cím. Már túl voltam a 25-ön, amikor először játszottam a Quake első részével és mégis jobb, mint a legtöbb modern AAA játék a műfajában.

Nem véletlen, hogy az indie játékok között néhány éve népszerűvé vált a retró-inspirált műfaj.

Előző vagyok, bocsi, rossz referencia, hogy túl voltam a 25-ön, mert nem tudjátok a korom, 1996-ban is túl lehettem rajta 🤣

Szóval csak 3-4 évvel ezelőtt játszottam először a Quake 1-gyel.