A sakk az egy gerinctelen játék ?

A sakk egy logikai játék. Gerince nincsen. Figurái vannak és táblája, esetleg speciális időmegosztó órája.

(Tényleg vigyázni kell azzal a szombat estéről származó másnapossággal.)

:-/

A magyar nyelv értelmező szótára:

gerinctelen: […] 2. (átvitt értelemben) Ingadozó jellemű, önérzet s következetesség nélküli, befolyásolható, megalkuvó <személy>. Gerinctelen ember. || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Gerinctelen viselkedés; gerinctelenül viselkedik.

Hát azt hiszem a gerinctelen szó nagyon nem passzol ide…

~ ~ ~

> a sakk az egy teljesen gerinctelen játék mert nem kötik az embert érzések emberek csak az esze után megy

Hogy a sakkozóban nem okoz komoly érzelmeket egy-egy nagyobb áldozat, vagy ne érezne empátiát, ha a másiknak okoz veszteségeket, az nem igaz. De kétségtelen, hogy a sakk leginkább a racionális gondolkodást fejleszti, de aki igazán jó játékos, abban a játékban történtek komoly érzéseket keltenek.

Viszont a sakk arra is megtanít, hogy képes legyél uralni ezeket az érzelmeket, képes legyél felülkerekedve rajtuk ne – elveszítve a fejed – ostoba döntéseket hozni, hanem képes legyél higgadt, előrelátó, észszerű maradni az érzelmi indulataid ellenére is.

A sakk megtanít arra, hogy megvédd a tieidet, hogy ne hozz felesleges áldozatokat. Megtanít arra is, hogy sokszor az öncélú öldöklés, vagy a közvetlen bosszú nem célravezető, ha pusztán csak azért ütsz le egy figurát, mert módod van rá, vagy mert pont az a figura ütötte le a tiedet, akkor annak katasztrofális következményei vannak.

A sakkra is – meg nagyon sok más játékra is – igaz, hogy a játékos leginkább saját magával küzd meg, a saját képességeinek korlátjait feszegeti. A sakkozó igyekszik a nehéz helyzetekből a lehető legtöbbet kihozni, a kínálkozó lehetőségeket észrevenni és élni vele. A sakkozó megtanulja, hogy *muszáj*, akkor meg tudjon hozni kisebb áldozatokat is a nagyobb, fontosabb cél érdekében (inkább vesszen oda 2–3 figura, mintsem a komplett királyság az összes figurával egyetemben), de sokkal inkább cél, hogy a lehető legkevesebb áldozat árán kerekedjen felül a nehézségeken, problémákon. Illetve nem csak arra tanít, hogy hogyan küzdd le a nehézségeket, de azt is, hogy hogyan vedd észre a potenciális veszélyeket és hogyan kerüld el, hogyan előzd meg azokat.

Tulajdonképpen a másik játékos ilyen szempontból csak arra való, hogy „szimulálja”, „generálja” a számodra az akadályokat, próbákat, nehézségeket, és azok nem mindig kiszámítható, de megfelelő tapasztalattal mégiscsak megsejthető jellegét, illetve hogy szembesítsen a döntéseid közép- és hosszútávú következményeivel.

a sakk csodálatos játék és egy szint után igenis vannak benne érzelmek, meg a mélylélektan is megjelenik.

Cselek vannak benne, meg áldozatok és az igazán mesteri játékosok ösztönösen megérzik a másik fél temperamentumát és pontosan arra építik az alkalmazott stratégiát, amelyekből egy kiváló sakkozónak jó néhány áll a rendelkezésére és egyáltalán nem mindegy, melyiket alkalmazza.

Már az első partikban felmérik egymást a játékosok, sőt a legelső játék kezdeti lépései is rengeteg információval szolgálnak.

Én régen minősített sakkozó voltam, másodosztályú és ehhez már kellett elméletet is olvasnom.

Ott vannak ugyan a különféle megnyitások, amelyeket hamar megismer az ember, de hamarosan jönnek az elágazások, a különféle változatok, amelyekben mindig van, vagy előállhat meglepetés, mert az ellenfél nem pont azt lépi, ami a hivatalos változat, illetve hamar el lehet jutni arra a pontra, ahol már ismeretlen terepre érkezünk, köszönhetően a nagy számú variációs lehetőségnek.

A jó kombinációs készség, a helyzetfelismerés mellett kifejezetten előjönnek a játékosok tulajdonságai, a merészség, sőt egyenesen a vakmerőség, vagy az óvatosság és tetten érhető az elegancia, vagy a slampos rendetlenség is, a szétszórt figyelmetlenség, vagy a következetes építkezés.

A sakk aztán tényleg egy olyan szintre vihető, ami teli van érzelmekkel.

Nem is lehet másképpen és ezt már a kezdő játékosok is megtapasztalják, mert mindenkinél megjelennek érzelmek, diadal, vagy bosszúság és még azt is láttam már, hogy valaki dühében mindent felborogatott.

Na és ahogyan kezeli valaki a veszteséget, nyereséget, az is komolyan árulkodik a jelleméről, a tulajdonságairól.

A kedélyes tréfálkozástól a gúnyolódásig, vagy az őrjöngő dühig mindent láttam már sakkozás közben, vagy után.

Tehát az lenne gerinctelen ami logika és racionalitás vezérelt? Érdekes, én a legtöbb gerinctelen tettet úgy szenvedtem el, hogy a másik fél hitt, érzett tévesen vagy helyesen dolgokat, és arra adott egyfajta érzelmi választ amit szintén helyesnek hitt, pedig többnyire nagyon nem volt korrekt. Vagy amikor a teljes irracionális elmebaj tombol, na általában azt se a gerincesség jellemzi, sőt épp ellenkezőleg.

Kérdésedre a válaszom pedig az, hogy ez az ismerősöd valószínű idióta. Mert nem ettől lesz valami gerinces vagy gerinctelen, ráadásul ha ettől is lenne az, akkor is teljesen kifordítja látja. Sokkal inkább az emberi hibás és egóista érzésekben keresendő minden negatív tett oka. Létezik számító gonoszság is, de inkább úgy tapasztaltam hogy aki valóban intelligens az kevésbé is gerinctelen, vagy gonosz.