A sakkban nem értelmetlen és szemtelenség ha az egyik fél feleslegesen kikényszeríti kamikazéval a saját királynőjét az ellenség királynőjével szemben?

Olyan megnyitást kell játszani, hogy ne nyíljon ki rögtön a d vonal, meg fölösleges neked is rögtön kivinned a vezért (ez a hivatalos neve a királynőnek). Először a könnyűtiszteket (huszár, futó) érdemes fejleszteni, és csak utána a vezért, amit leggyakrabban a második, esetleg harmadik sorra szokták tenni, hogy az alapsoron sáncolás után össze legyenek kötve a bástyák.

Ha az ellenfél hamar kihozza a vezérét, az pedig könnyen hárítható, csak figyelni kell a fenyegetésekre, a könnyűtisztekkel pedig hamar üldözőbe lehet venni a vezért, és amíg te fejlődsz, addig ő tempókat veszít az ide-oda lépkedéssel.

Játsz olyan megnyitásokat, amelyekkel nem nyílik meg a lehetőség vezér cserére azonnal. Szicíliai, Pirc, Modern, Aljechin, Király indiai, Francia talán még.

Egyébként a 4-es kommentelővel egyetértek, hogy egy régi csapatvezetőm kocsmai versenyfelkészítő mondatát idézzem: Az ellenfelet minél jobban megalázni, meggyalázni, meggyötörni a játék során, feltörölni vele a padlót.

Mondjuk ezt nem érthetik azok, akik nem szoktak versenyre járni. Aki szenvedéllyel gonodol a játékra abban megfogalmazódnak gondolatok, hogy egy-egy lépés "finom" "kegyetlen" "meggyötröm most a másik oldalról is" "ez most fájt nekem" "Rosszul vagyok, hogy léphettem ilyet"

Először is nem királynő, hanem vezér :)

Másodszor teljesen szabályos.

Jó sakkozó a végjátékban nyer. Ez azt jelenti, hogy a jó sakkozó már az első lépéstől a végjátékra készül. Vannak olyan tipikus végjáték szerkezetek (először itt a gyalogszerkezetre gondolok) ami csak tipikusan bizonyos megnyitásokból jön ki. Ilyen pl a betolós francia védelem vagy a betolós Caro-Kann védelem. Ha ezt az állást 40 lépés múlva megnézzük, kikövetkeztethető, hogy vagy betolós Caro-Kann vagy betolós Francia védelmet játszott sötét.

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy vannak olyan megnyitások, ahol a korai vezércsere jó végjátékot ad az egyik félnek.

A korai vezércsere, nem mindegy, hogy zárt vagy nyílt megnyitásban van. Nyílt megnyitás az, ahol a játszma első 10 lépésében 3-3 vagy több gyalogot ütöttünk, félig nyílt megnyitás az, ahol 2-2 gyalogot, zárt megnyitás az, ahol 0-1 gyalogot ütöttünk.

Ezzel megint arra akarok kilyukadni, hogy a sakkot általában két féle képpen lehet játszani:

1. nyílt állásokat, ilyenkor a taktika, a "számolás" kerül előtérbe. Nyílt állásnál minél több és erősebb figura van a táblán, annál bonyolultabb az állás és annál több támadási lehetőség van. Ez a taktikus sakk.

2. a zárt, pozíciós sakk. Ilyenkor taktikai elemekből alig van, a tisztek helyzete, pozíciója és a gyalogszerkezet a meghatározó elem.

Van a kettő között egy átmenet, az a dinamikus sakk, ott egyszerre jelennek meg pozíciós és taktikus eszmék.

Szóval a lényeg: vannak akik a taktikus sakkot szeretek, vannak akik a pozíciós sakkot.

Akik a pozíciós sakkot szereti, az ellenfél meg nyílt és támadó stílusú, akkor bizony a pozíciós játékos "félhet" a taktikustól és gyors vezércserére fog játszani. Mert ha nincsen vezér, akkor nehezebben támadják meg vagy kap mattot.

Vannak olyan megnyitások, ahol gyorsan lehet vezért cserélni nyílt és akár zárt állásban is.

Ha nem történik gyorsan vezércsere, akkor lehet, hogy zárt állás lesz.

Én inkább zártan, pozíciósan játszom. Én sem szeretem a taktikus sakkot.

A korai vezércserét én sem szeretem, de úgy a 20-30. lépésben megszabadulok tőlük általában.

Azt jegyezd meg, hogy a vezérvégjátékok igen ritkák. Az estek 50%-ban bástyavégjáték lesz, 30%-ban gyalogvégjáték és a többi a huszár, futó, esetleg vegyes végjáték.

A vezérvégjátékok több mint fele is gyalogvégjátékból ment át (gyalogátváltozással).

Szóval ritkán tudod elkerülni a vezércserét.

Ha abszolút elakarod, akkor zártan vagy dinamikusan kell játszanod, és nem taktikusan.

d4-es nyitásból általában zárt megnyitás lesz

e4-es nyitásból általában nyílt. A nyílt játék kedvelői nagyon szeretik a nyílt szicíliait játszani, ami: 1.e4 c5 2. Hf3 Hc6 3. d4 cxd4 4. Hxd4

Én világossal szinte kizárólag d4-et nyitok, mivel zártan, pozíciósan szeretek játszani. e4-el akkor nyitok, ha tudom, hogy az ellenfelem vagy zárt szicíliait játszik, vagy e5 esetleg más változatokat, amiből szintén zárt állás lesz.

Sötéttel d4-re d5-öt és általában Szláv védelem lesz (szintén zárt)

e4-re meg Caro-Kann-t (szintén zárt) vagy Szicíliai védelem hyper gyorsított sárkány, gyorsított sárkányt, vagy "sima" sárkány változatát. Utóbbi a népszerűbb a háromból, mert ez tipikusan dinamikus megnyitás, tehát nem zárt és nem taktikus.

Ezekkel arra akarok célozni, és talán már túlságosan is megválaszoltam a kérdést, hogy vannak akik úgy szeretnek sakkozni, hogy minél gyorsabban vezért cseréljenek, vannak akik nem.

AKárhogy is: mind a kettő sakk, és tökmindegy hogy kivel játszol, te milyen stílusban, az ellenfél milyen stílusban, attól még a sakk az úri sport, meg kell tisztleni az ellenfelt, a játékot, a sakkfigurákat azzal, hogy nem adod fel csak azért mert az ellenfeled gyorsan kikényszeríti a vezércserét.

Különben az olyan állásokat is tudni kell játszani, egy jó sakkozó minden állást meg tud játszani :)

Üdv, egy fide listán szereplő, versenyengedéllyel rendelkező sakkozó.

Már több, mint 100 jegyzett, fide klasszikus időbeosztású partit játszottam már.

Nem gyerekes, és nem értelmetlen. Ez is a taktika része. Az értelme pedig az, hogy onnantól a játékot sokkal inkább a precíziósabb irányba terelik el.

Ha neked nem felel meg, akkor meg védekezz ellene! Ha nem megy, akkor az azt jelenti, hogy ebben az ellenfeled jobb. A sakkban pedig annak az akarata fog érvényesülni, aki jobban játszik. Stratégiailag a játék egyik lényege, hogy nekünk kedvező felállást sikerüljön kialakítani. A számára komfortosabb felállásban ugyanis kényelmesebben játszik az ember. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy te még egy anyagilag tök egyenlő állást is simán feladsz, csak mert neked az a felállás nem komfortos. Olyannyira nem "tök felesleges" az az áldozat, hogy instant meg is nyeri vele a partit a másik fél. :D