Mi az oka, hogy sok ember így viszonyul az online játékokhoz?

4-5 db Online FPS-el is játszom, keresem az emberek társaságát, de csak csalódás folyamatosan. Jó, nyilván lelkileg nem török össze a viselkedés miatt.

Gondolom a sz*r munkahely, iskolai gondok, egyéb életviteli problémák miatt itt élik ki magukat, teljesen nyilvánvaló. Nem hiszem, hogy pl. egy milliókat kereső professzor vagy mérnök így viselkedne egy videójátékban, munka után, este.

De ha már ott rossz nekik, inkább azon javítanának, minthogy egy játékban akarják megváltani a világot....

A szorosan együttműködő játékokat (pl. R6: Siege) már mondjuk teljesen befejeztem, mert mivel nem vagyok egy Aim GOD, ha valamit félrenézek, ömlik mindenkiből a trágya, mert nem bírják elviselni, hogy nem egy e-sport player a csapattársuk, aki lehozza nekik a kört.

A chat letiltása, vagy figyelmen kívül hagyása se mindig megoldás, mert frusztráltságból simán "le teamkilleznek", vagy akár elérik hogy kirúgjanak.

Sajnos nekem nincs egyetlen egy barátom sem így 30 évesen, aki online játszana, és nem is bírok találni. 15 évesen tele voltam "multis haverokkal", de ők mind kikoptak.

Elég nehéz így, mert a single játékokat nem kedvelem, a multihoz pedig egy jó társaság aranyat ér. De azt vettem észre, magában a játékokban nem igazán lehet találni játszótársakat, mivel egyrészt vissza se igazolnak, mint ismeretlent, másrészt megvan az ő barátlistájuk biztosan.

Fiatalon én osztálytársakkal kezdtem multizni, és rajtuk keresztül bővült a kör.

Amúgy, ha olvassa egy toxic ember ezt a kérdést, igazán leírhatná, mi zajlik le a fejében, vagy az az illető is, aki annyira hevesen keresett egy játszóhavert itt Fortnite-hoz, aztán egy darab vereség után blokkolt, ahelyett, hogy elmondta volna, mi legyen a taktika, hol hibáztam stb.

Nekem is megvannak a magam bajai az életben bőven, de nem válok egy pszichiátriai őrjöngővé játék közben, mert pont az segít rajtam, ha átélem a játékot és kikapcsolódok kicsit...

Nem tudom, hogy ezek az emberek a való életben hogy boldogulnak, vagy alakítanak ki valós emberi kapcsolatokat.

Bár így teljes zéró társasággal lehet elgondolkodok inkább a singleplayer játékokra való áttérésre...

Én nekem is szép emlékek fűznek hozzá. Pár osztálytársammal megerősítettem a kapcsolatot, együtt multiztunk agyba-főbe, klánt alapítottunk. Aztán jöttek ismeretlenek is. Sajnos, nem lett belőle valódi személyes barátság, de néha ráírok pl. az egyik ilyen volt játszótársamra 1-2 évente, és ő is jót mosolyog rajta, milyen volt több mint 1 évtizede a sok online együtt töltött idő.

Akkor még játékokban is találtam simán embereket, akiknek küldtem egy invite-ot xfire-on, elfogadták, és napi szinten beszélgettünk... Ennyi volt...

Most nézzük meg pl. egy átlag Fortnite közösség tagjait, milyen személyekből áll össze.... Vagy pl. a PubG mobile után kb. "majdnem detoxikálnom kellett magam" annyi rasszizmus, sértegetés és primitívség után, amit az emberek műveltek ott.

Ma az van, hogy full idegbeteg mindenki. Én rólam köztudott volt, hogy mindig is átlagos képességű voltam FPS játékokban, szóval nem tudtam sohasem kiemelkedő lenni valamiért, de én ezeket a játékokat szerettem, és elfogadták, hogy nem én leszek az, aki mindig lehozza a meccset.

Lehet a korom gond, vagy a világ változott ennyit, de kipróbáltam ezeket az új online FPS-eket, és így 30 évesen, lassan 1 év újrakezdés után kimondhatom, egyetlen egy havert nem tudtam találni, pedig nem vagyok egy kőbunkó.

Valószínű a mai világ is rátesz erre egy lapáttal, hogy senkise vagy, ha nincs 100 diplomád, a fiataloknak a munkaerőpiacon egyre brutálisabban kell egymással versenyezni, hogy kinek lesz munkája és kinek nem, a szülők mentalitása és nevelése is sokat változott szerintem.