Mi a marokkó játék története? Miért így hívják? Honnan ered ez?

marokkó (mikádó)

ügyességi játék; vékony fapálcikákkal, esetleg szalma- vagy gyufaszálakkal űzik. A XVIII. század elején a pálcikák csontból vagy elefántcsontból készültek, a XIX. századtól a fa-, később a műanyag pálcikák terjedtek el.

A játék úgy kezdődik, hogy valamelyik játékos kézbe veszi a pálcikákat (számuk 20-tól 50-ig terjed), függőlegesen egy asztalhoz vagy egyéb sík és sima felülethez támasztja a köteget, aztán elereszti úgy, hogy a pálcikák kusza összevisszaságban hullnak a felületre. A játékosok sorban megpróbálnak kivenni a csomóból egy pálcikát anélkül, hogy a többi megmozdulna. Ameddig ez valamelyik játékosnak sikerül, addig ő van soron, ha mozdít, akkor jöhet a következő versenyző.

A győztes az, akinek a pálcikacsomagból sikerült a legtöbbet magához vennie. A marokkót olykor valami horogfélével játsszák; ez lehet a pálcikakészlet kelléke, de rögtönözve is elkészíthető. Némelyik marokkókészlet pálcikái főrész, kapa, létra vagy gereblye alakúak, így a játék sokkal nehezebb. A marokkó igen régi, s nevével ellentétben valószínűleg nem afrikai, hanem kínai eredetű.