Miért van az, hogy a '92-es Jurassic Park látványvilága még ma is messze veri a legtöbb film számítógépes effektjeit?

Most nem azért, de gondolkozz már. A dinók nem kitalált lények, léteztek, egész csontvázakat találnak meg, rengeteget tudnak következtetni az életmódjukra, a felépítésükre, kinézetükre, arra, hogy hogyan mozogtak stb.

De pl. az Avartar lényei vagy Gollam is csak kitalált lény, amit számítógéppel terveztek meg, egy kitalált lény vázát keltették számítógépesen életre, sokkal, de sokkal nehezebb.

Plusz a dinóknak vannak ma élő leszármazottai, amik belőlük fejlődtek ki, már azpokból az állatokból is sokal több ihletet tudnak meríteni.

Szerintem túl szakmai szemmel nézed, ebbe én is belestem már,és nem tudtam sokszor élvezni a filmet, mert azt néztem, ahá, itt ez 3D-s, ez meg szűrő stb.

Én is látom gollamon, hogy nem igazi, de gondolj bele, sok olyan ember van, akinek nem áll rá a szeme ilyesmikre, nekik totál megfelel. Meg az idő/pénz dolog, amit írtál.

Szerintem a JP-ben nagyon ütős az animáció, de azért az Avatar-ban vagy a King Kongban már jobb, pl a JP-ben az álllatok bőre nem volt valósághú, ok hogy jó volt a mozgás meg a fényefektus, de a ráncok és a pikkejek úgy néztek ki mintha valaki csak tollal rárajzolta volna az állatokra, nem lehetett látni lettek volna egy ráncok az állatokon, teljesen sima volt a bőrük. Míg a King Kongban minden pikkely megalkottak és ezért volt olyan részletes. És a JPben amikor futnak a Gallimimusok között messzire látni h azok CGI lények. JP3-ban az említett harcnál amikor a spinó beleharap az ellenfele nyakába, akkor én azt hittem h mindkettő robot, pedig csak a t.rex volt az.

Szerintem a film iránti rajongásod is kivet a véleményedre.

Meghát amúgy is a JP amcsi vizuális efektusokért felelő studió kreálmánya, míg Kong, Avatar és Gollam az Új-Zélandi Weta Digital-é

Mai szemmel nézve sok jelenet van már, ami igencsak trágyán néz ki. Amikor feltűnik az első Brachiosaurus, ott a legvilágosabb, hogy milyen primitíven (de a korhoz képest persze igényesen) van beillesztve a háttérbe, hogy a bőre milyen kamu módon nyúlik, hogy nincs kellő fényvisszaverődés és fényáttörés a bőrén, és a kidomborodó bőrtextúráin konkrétan láthatók a pixelek.

Sok ember azért nem veszi észre ezeket, mert tudatában vannak annak, hogy mikori a film, ezért ma is ugyanolyan szemmel nézik, mintha 1993 lenne. De az itt-ott jelentkező primitívebb látvány ellenére tényleg remekül voltak összerakva az effektek, kihasználták a sötétséget, árnyékokat, esőt (és az akkor használt film szemcsésségét), hogy leplezzék a hiányosságokat, és a legtöbb CGI állatot nem mutatják közelről. A film összesen csak pár percnyi számítógépes animációt tartalmaz, a többi mind hagyományos effektus -- robotok, bábuk, jelmezt viselő emberek. Mivel olyan kevés a CGI, ezért minden jelenet aprólékos kidolgozásban részesült, nem úgy, mint sok mai filmnél, ahol szinte alig van olyan snitt, amiben ne lenne valamilyen CGI. Valamint mivel a maga nemében egyedi film volt, sokkal több időt szántak az állatok mozgásának megismerésére is. Nem úgy, mint pl. a JP III-ban vagy a '05-ös King Kongban, ahol sokszor az állatok rajzfilmszereplők módjára pattognak, és én is elfáradok, ha nézem őket.

Ma jobban észrevehetők az ilyen effektek, mert:

- már annyira hozzájuk szoktunk, hogy alig tudnak meglepni vagy átverni

- nem próbálják úgy álcázni a CGI-t, mint korábban, hanem a képünkbe nyomják

- a mai nagyobb, tisztább digitális filmek felnagyítanak minden hiányosságot

- sokszor annyi szűrőt meg hatást pakolnak a jelenetekre, hogy még a valódi tárgyak is számítógépesnek tűnnek

- ma már rengeteg rétegből rakják össze a kész effekteket -- fény, árnyák, tükröződés, fényvisszaverődés, átszűrődés, stb -- és ha ezek közül akár egy rosszul van kikalkulálva, már az egész jelenet kamunak tűnik

- elsietik a munkát, alulfizetik a szakembereket vagy eleve tapasztalatlan animátorokat bíznak meg, mert a stúdiók nem maximális élethűségre törekednek, hanem arra, hogy minimális munkából és pénzből maximális profitot hozzanak.

Ez utóbbi igen lényeges, ugyanis van, hogy egy filmben lehetne abszolút élethű a CGI, de direkt visszafogják, mert nem érné meg nekik extra pénzt költeni rá. A legismertebb elrettentő példa a Pi élete: sikeres film volt, az emberek és kritikusok odavoltak az effektekért, de olyan sokba került ilyen élethűre megcsinálni a CGI-t, hogy az effektcég csődbe ment.

Az első Jurassic Parkban a CGI-t csak legvégső megoldásként használták, amikor nem tudták volna megoldani másképp, és ahogy előttem is írták, megépítettek mindent, amit csak tudtak, pl a T-rexet teljes életnagyságban. Egyrészt Spielberg igényessége miatt, másrészt Stan Winston mesterkedésének hála (ő ilyen nagy karaktereffektes arc). Ami engem meglepett, hogy az a rész, amikor a Rex a felborult kocsit csócsálja, az szinte teljesen CGI, pedig arról aztán csutkára nem gondoltam volna, hogy az egész egy animáció csupán. De azért sok helyen látszik persze, hogy animált, pl. a fentebb írt Brachiosaurusnál, vagy a legvégén a T-rex üvöltésnél. Élethű, meg szép, meg minden, de tudod róla, hogy csak animáció. A baj az újabb filmekkel az, hogy ott már jóformán végig animáció van. Bár az Avatarhoz is csináltak rengeteg díszletet azért...de egyszerűbb meganimálni, meg ugye csak így lehet igazán látványos (hiába építesz meg egy 15 méter magas Optimus prime-ot, nem tudsz úgy bábozni vele, ahogy a digitális Optimus ugrabugrál a vásznon), még ha nem is annyira valósághű.

P.S. A Jurassic Park 3-ban a Spinosaurushoz is készítettek életnagyságú animatronikus modellt. : )