Huszonéves fejjel érdemes lenne újranézzem a Ben-Hur c. '59-es filmet? (ld. : alább)

Családi intellektuális programként nekem azt 10 évesen (max. lehettem annyi) kellett megnéznem. Ahogy pl. Krzysztof Kieslowski Decalog sorozatát is. (Utóbbi annyira durva, erőltetett és ambivalens szülői lépés volt, hogy csak azért is újranéztem.... és amúgy furcsa, a többségét nem bántam meg, ami nem dögunalom, hanem szellemileg valóban mozgalmas vagy legalább annyira szürreális, hogy az már egy másik világba varázsol, az lekötött, sőt 2× is újranéztem)

Gondolom, mert az is akkor olyan hűűűű de mély értelműnek (tűnt). Meg persze mert VAAAALLÁSOS! És az a világon a legfontosabb!!! =D ("ugyebár")

Az rémlik, hogy tipikusan olyan régies poros film hangulata van... Nem arra gondolok, hogy fekete-fehér vagy ilyesmi... de hasonló. Hogy olyan hatása van, mintha folyamatosan homokporos lenne a légkör, tűzne a nap, 38 fok van, és délelőtt 10 óra a hangulat egy kietlen köves unalmas terepen olyan igazán kellemetlen napfényben folyamatosan és ez sose fog véget érni.

Nem értettem, hogy erre az operatőrök miért izgultak rá.

Úgy emlékszem, hogy egy szenvedés volt. (amit elkezd az ember nézni, bealszik, felébred, és már tök más van, de még mindig vissza van a film fele-1/3-a, mintha egy trilógiát nézne)

Egyedül a szekérversenyes résznél szórakoztam, amikor elsodortak két (töketlen) báb páncélos római katonát : Aztán egyből megkaptam a fedést, hogy hogy merészelek ezen nevetni, ez egy nagyon szomorú dolog, blablabla....

De fene tudja, lehet, hogy más is tetszett belőle, 1-2 apró részlet.

...talán a lepratelepen... mintha a félelmetes zene tetszett volna... de nagyon töredezetten rémlik.

Amikor lábat kell amputálni, akkor magamban rimánkodtam, hogy csak ne kezdje el nyiszitolni, csak ne, mert azt nem fogom bírni és a látott szenvedéstől leolvad az agyam... így is szét volt cseszve az egész ember felszíni nagy sebekkel. Aztán szerencsére a "nem láthat úgy a barátom megcsonkolva" vagy valami ilyesmire hivatkozva megdöglött az amputáció előtt. Akkor magamban fellélegeztem.

Szóval ilyesmik rémlenek. Nem tudom, hogy most már öntudatos fejjel, szabad akaratból érdemes lenne-e "túlesni" rajta, vagy tényleg annyira sznob, kőporos, régies, valláskárosult film.

Pl. ha most jól olvastam, a monumentalitása ellenére elég durva filmhibák is vannak benne.

De ott van az is, hogy pl. a leprások miatt lehet, hogy megnézném, poénból, hogy borzongjak egy kicsit. Olyasmi rémlik, hogy nem csak lepratelep volt, hanem földalatti termésköves börtön, ahol sötét lyukban ott volt egy leprás, akitől a börtönőr is teljesen beijedt.

Meg ki tudja, lehet, hogy tényleg jó félelmetes zenéje volt valahol ezeknél a részeknél.

A gályarabság az szintén nem tetszett, mert az rémlik, hogy még a 3 órás filmből is valami irdatlan hosszúnak tűnő gályarabság volt ez. =( Kb. mintha valami lejött volna abból, hogy egyszer kerül az ember rabságba, az a büdös életbe de nem akar véget érni...

...De mintha a film se nagyon akart volna. Konkrétan abszolút semmi nem rémlik, hogy hogy kezdődött és hogy ért véget, annyira. Ez viszont lehet, hogy tetszene, HA nem elviselhetetlenül unalmas és a fele vallási párbeszédekből áll, meg sznobos történelmi nagyon-intellektuális párbeszédekből.

Színészek közül mintha lett volna 1-2 tetszetős - főleg a szelíd nők. (mintha lettek volna)

---------------------------------

Szóval, Ti a helyemben hogy döntenétek? Aki pl. saját akaratából/döntéséből látta, hogy vélekedik?

Érdemes lenne újranézzem, hátha nem is olyan rossz/vontatott/valláskárosult film?