Mitől lesz egy film, sorozat illúziókeltő, valóságosnak tűnő, amibe beleéli valaki magát?

Egyes TV sorozatokba belenézve (pl. Barátok Közt, vagy németen a „Gute Zeiten, schlechte Zeiten”) tűnt fel, hogy számomra valahogy nem működik a filmes illúzió, a beleélés, hogy itt valós történet játszódna le előttem és arra az időre kikapcsolódnék a külvilágból: az epizód végéig megmarad az érzés, hogy színészek játszanak szerepet egy felállított díszlet előtt, én pedig ülök a TV előtt. Más sorozatoknál (pl. CSI, Game of Thrones, de akár olyan ősrégieknél is, mint a Dallas vagy Colombo), vagy filmeknél ugyanez nem fordul elő, ott működik a “varázslat”, valósnak hat a környezet, a világ, a szereplők pedig nem színészeknek, hanem valós figuráknak tűnnek, én pedig egy rövid időre teljesen belefeledkezem a film világába.

Vajon mi lehet ennek az oka? Nem hinném, hogy csak pénzkérdés, vagy a színészek játéka (hiszen tényleg sokszor jól játszanak), vagy a díszlet egyszerűsége miatt van ez így. Talán a világítás, a hang rögzítésének minősége?

Ti mit gondoltok erről? Talán akad filmes szakember is, az ő véleményük különösen érdekelne.