Mitől ennyire népszerek manapság a szuperhősös filmek?

A Disney elég jól csinálja amit csinál. Egyrészt minőségileg nagyságrendekkel jobbak a mai szuperhős filmek (khm, már amelyik), mint a Batman és Robin. Ez utóbbi még a maga korában sem volt egy nagy szám.

Másrészt iszonyatosan jó a marketingjük, az egész stratégia, ahogy felvezetik az ember érdeklődését a filmjeik előtt.

Harmadrészt sikerült egy olyan stílust belőniük, hogy olyan emberek számára is érthetőek és élvezhetőek a filmek, akik a legkevésbé sincsenek otthon a képregények világában.

Negyedrészt sokaknak tetszik ez a moziverzum koncepció, hogy nem csak van egy film X meg Y meg Z szuperhősökről, amiknek semmi köze egymáshoz, hanem hogy tudatosan úgy készítik a filmeket hogy azok egy univerzumon belül játszódnak, az ember kedvenc hőseit viszontláthatja más hősök filmjeiben is, együtt vagy egymással harcolva, stb.

A szuperhősfilmek manapság azok, amik a westernek voltak az ötvenes-hatvanas években, orrba-szájba nyomták őket addig, míg az emberek meg nem unták.

Meglehet figyelni, hogy egy műfaj mindig hihetetlen népszerű lesz kb. tizenöt évig, azután kifullad és átveszi a helyét egy másik. Most a szuperhősfilm korát éljük.

A mai szuperhősfilm dömping kiindulási pontja a tévhitekkel ellentétben nem a Sötét lovag, hanem az első Vasember, ami kifejezetten szórakoztatóra sikerült, a nagyközönségnek be is jött rendesen, pedig a film előtt egy teljesen ismeretlen karakter volt a képregényrajongó közösségen kívül.

A Vasemberre építette fel a Marvel (amúgy nagyon ügyesen és logikusan, látszik hogy értik a dolgukat a világépítésnél) az egységes filmuniverzumát, ami kialakulásának meg az lett a következménye, hogy az ember már kénytelen megnézni a Thor "f_szomtudjahányat" ahhoz, hogy értsen egy mondatot a Galaxis őrzői "f_szomtudjahányban". Ezenkívül a Marvel filmek többsége, még ha műfajilag kalandoznak is (Thor - fantasy, GotG - űropera, CA2 - kémthriller), egy bejáratott sémára épül. Nagy zúzások, robbanások, állandó jó pofizás és viccelődés.

(Viszont itt le kell szögezni valamit, látványos blockbuster és látványos blockbuster között is van különbség, egy Marvel-film még mindig nézhetőbb, mint egy Michael Bay-féle Transformers förmedvény.)

A mai sztereotíp szuperhősfilm kialakulása tehát a Vasembernek köszönhető. Ráadásul a szuperhősfilm dömping igazából szinte kizárólag a Marvelt jelenti, a DC hiába próbálja utolérni, még a képregényrajongók körében is köznevetség tárgya lett, már akkor, mikor Zack Snydert tették meg a DCEU főnökévé, azt a Zack Snydert, aki a klasszikus szuperhősmítoszt leromboló Watchmenből a klasszikus szuperhősmítoszt ápoló filmet hozott létre, bebizonyítva, hogy teljesen félreértette az eredeti képregényt.

A hype-részről most nem írok semmit, azt valószínűleg úgy is kifejti más.

20-25 éve sem volt gáz szuperhősös filmeket csinálni, csak akkor volt egy minőségi mélypont. A 90-es éveknek volt egy meglehetősen érdekes stílusa. De előtte a Burton-féle Batman Michael Keatonnel vagy még korábban Cristopher Reeve, mint Superman. A Rocketeer és Darkman is egész oké volt.

Aztán jött a 90-es évek, Batman Forever, Batamn & Robin, Spawn, The Phantom, beletelt egy kis időbe, míg a filmipar kiverekedett ebből az idétlenkedésből.

#6

Na igen, a 92-es Batman rajzfilmsorozat szerintem a karakter legkiválóbb és legképregényhűbb mozgóképes ábrázolása. A hozzá kötődő Mask of the Phantasm egész estés animációs film meg jobb mint bármelyik élőszereplős Batman film, pedig az 1989-es Tim Burton által rendezett első film és a Sötét lovag trilógia is nagyszerűre sikerült.