A 2016-os "Mindenki" című rövidfilmben van más is rajtam kívül, aki sem a film alatt, se a film után nem érezte igazságtalannak, ami a Zsófival (meg, mint később kiderült, a kórus többi tagjával) történt?

Nagyrészt egyetértek veled, én szegény tanárnőt sajnáltam a végén, inkább azt éreztem igazságtalannak, ami vele történt. Nekem inkább az volt a film fő tanulsága (amit egyébként iskolás koromban is tapasztaltam), hogy a gyerekek hihetetlenül kegyetlenek tudnak lenni. Mert valakit nyilvánosan megszégyeníteni, megalázni kegyetlenség - és ezt a gyerekek tették, nem a tanárnő. Szerencsétlen nőt eleve lehetetlen feladat elé állították: vegyen be mindenkit a kórusba, de ugyanakkor tartsa fenn a színvonalat, nyerjen versenyeket velük. Erre pedig az volt az egyetlen megoldás, amit a tanárnő válsztott. A tanárnőt egyébként is kedvesnek állítják be, az egyik kórustag külön kiemelte, mennyire szeretik. Megmondani valakinek, hogy valamiben nem tehetséges, pedig egyáltalán nem kegyetlenség. Annak idején nekem is megmondta az énektanárom, hogy nincs jó hangom, de egyáltalán nem esett rosszul, különösen, hogy dicséretként hozzátette, hogy milyen szépen megtanulom mindig a dalok szövegét. Inkább az a kegyetlenség, amit a főszereplő lány "barátnője" (senknek sem kivánok ilyen barátnőt) tett: elhitette vele, hogy nagyon szép hangja van. Pedig a barátnőnek tényleg volt tehetsége, neki hallania kellett hogy ez nem igaz. Erre egyébként a való életben is van bőven példa, elég megnézni a tehetségkutatók előválogatóit. Számtalanszor előfordult már, hogy olyanok énekeltek ott, akinek semmi hangja sincs, és amikor ezt megmondták nekik, akkor látni lehetett az arcukon, hogy képtelenek elhinni. Volt aki csak duzzogva kivonult, voltak, akik hebegtek arról valamit, hogy de hát a család/barátok/énektanárnők azt mondták, hogy ők milyen csodálatosan énekelnek. Na ez az igazi kegyetlenség: hagyni, hogy valaki egész gyermekkorában abba a hitbe ringassa magát, hogy majd sikeres énekes lesz, hogy aztán nagy nyilvánosság előtt csináljon hülyét magából, és egy egész ország röhögjön rajta. Nem pedig az, ha valaki egy kislánynak kedvesen, négyszemközt megmondja, hogy nem tehetséges, lehetőséget adva arra, hogy feladja az amúgy is elérhetetlen álmait, és aztán megtalálja azt, amihez tényleg van tehetsége.

Ami pedig a film végét illeti, a gyerekek viselkedése szerintem egyáltalán nem példamutató. Ha a tehetséges kórustagok összebeszélnek, és azt mondják, hogy nem mennek úgy a versenyre, ha nem énekelhet mindenki, akkor azt mondom, volt bennük erkölcsi tartás. De persze egy külföldi útról lemondani a társainkért - na azt azért már nem. Ennyire azért nem fontosak a többiek. Inkább járassunk le valakit az egész szakmája előtt, az sokkal jobb. A legvégén pedig, amikor a kórus gyönyörűen és tisztán énekelt úgy, hogy a csapat felének semmi hangja nincs, na az aztán egészen röhejes volt.