Introvertáltaknak való film vagy sorozat?

Egy introvertált is szerethet olyan filmeket, mint egy extrovertált.

Ez a kérdés így nem valami értelmes.

Nem rosszból, de nem ezen múlik.

Egy becsületes ember is kedvelhet Tarantino filmet, ott sincs semmi összefüggés.

Azaz vannak olyan filmek, amiket az introvertáltak kevésbé bírnak és van, amit jobban.

Az öncélú dumálós filmeket pl nem szeretik. Tipikus ilyen a Szívek szállodája sorozat. Egy introvertáltnak szenvedést okoz az a mennyiségű semmitmondás, amit abban a sorozatban elhadarnak.

Introvertáltak inkább megfigyelnek és összefüggéseket keresnek, ezért bármelyik művészfilm, vagy olyan film, amin jót lehet gondolkodni, az inkább fogja meg az introvertált személyiséget az emberben, mint az extrovertáltat.

A Simon mágus pl pont egy introvertált-extrovertált párhuzamot mutat be. Elég érdekes film ilyen megközelítésből is. De nyugodtan keress rá itt gyakorin az elgondolkodtató filmekre - jó sokszor volt a kérdés és jó válaszok születtek minden alkalommal :)

Én például a Szívek szállodáját pont bírom. Élőben rühellem a szóf0sást, de Gilmore-ékat nagyon csíptem. Mondjuk, őket élőben is csípném, lehetne velük értelmesen beszélgetni, és szórakoztatóak. Talán pont azért, mert máshogy állnak a dolgokhoz, mint én.

De az csak egy filmsorozat.

Kérdező, tegyél egy próbát a Bron/Broen-nal. Igaz, a főszereplő Asperger-szindrómás, de szerintem tetszene neked.

Ha a #3-as válaszoló jól megfogta a lényetet, akkor ez alapján írok párat és remélem tudok segíteni.

A belső ember

Titokzatos folyó

Eredet

A tökéletes trükk

The commuter

Deja vu

Életre valók

JFK (bár ez elég hosszú és sok benne a párbeszéd, de rendkívül érdekes, ha az embert amúgy is érdekli a valós sztori)

Ellenség

A gépész

Nos, ha bírod a GilmoreGirls-t, akkor valószínű van benned egy adag extrovertáltság is. Tekintve, hogy ez is csak egy skála, nagyon ritka a teljes extrovertált / introvertált típus.

Ellenben nagyon érdekes dolgot tártál fel magadról: mégpedig azt, hogy élőben nem bírod, filmen meg igen. Ennek van valami különös oka, amit látsz? Vajon miért lehet ez?

Filmet nézni egyedül is lehet, a filmben látott csevelyfolyam nem hasonlítható össze egy konkrét szociális eseménnyel, mert bármikor félbe lehet szakítani, mivel én magam nem veszek részt benne. Nézni teljesen más, mint részt venni benne.

Aki introvertált, az szeret egyedül lenni, elgondolkodni a dolgokon, megfigyelni, hogy mi hogy van. Nem szeret bevonódni a társas dolgokba. Ebből a szempontból "ideális" a film és a sorozat, mert nézheti, hogy mi folyik a a filmben, közben gondolkodhat is, megfigyelheti, hogy ki hogy viselkedik (oké, természetesen a film egy művi környezet, nem összehasonlítható a való élettel), és mindezt annak "veszélye" nélkül, hogy kénytelen lenne bevonódni.

Jaja, annyiban igazad van, hogy kevert személyiség vagyok, tehát nem omlok össze, ha beszélgetnem kell valakivel/valakikkel; azt gondolom, ha értelmes beszélgetés folyik körülöttem, és van kedvem bekapcsolódni, azt elég könnyen meg tudom tenni, mert vannak gondolataim; az más kérdés, hogy sokszor a partnerek miatt (vagy mert egyszerűen inkább egyedül lennék) kívül maradok, visszahúzódom.

De szerintem olyan nincs, hogy "introvertált film vagy sorozat", mert semmi köze a filmeknek a személyiségek ilyen felosztásához.

Ez olyan, mintha egy fegyelmezett és rendszerető ember csak olyan filmeket szeretne, amik a katonaságban játszódnak, vagy mondjuk egy alapvetően érzelmi beállítottságú ember nem nézhetne akciófilmet.

Én például éppúgy szeretem a Berlin felett az ég (javaslat a kérdezőnek) töménységét, mint mondjuk a Száguldás életre-halálra B-filmes pörgését. Az tény, hogy nem ugyanabban a hangulatban nézem a két filmet, de szerintem egyáltalán nem függ attól, hogy intro vagy extro vagyok.

Jut eszembe egy másik ötlet a kérdezőnek:

The Office (A hivatal), a BBC-féle mockumentary. Bizonyos szempontból szerintem ez ideális sorozat egy introvertáltnak, ha már mindenáron kötjük az ebet a karóhoz: egyrészt a megtévesztésig hasonlít egy dokumentumfilmhez, kézikamerák, "elcsípett" jelenetek, tehát olyan, mintha egyszerűen csak felvették volna egy iroda életét (ellentétben az amerikai változattal, ami szándékosan játékfilm). Másrészt a szereplők (akkoriban) ismeretlen színészek voltak (Martin Freeman a sorozat hatására - is - tört fel), a színészi játékuk tökéletesen hiteles, még a legapróbb szerepekben is (van például két takarító, talán ha összesen egy-két percet szerepelnek az egész sorozatban, de az is teljesen hiteles). A sorozat tele van kényelmetlenül ciki helyzetekkel, amiket nézni is borzasztóan kínos, de mindenki megtalálja azokat a szituációkat, amikre azt mondja, hogy "aztak_va, pont mint X.Y.", vagy "hú, pont ennyire ciki voltam, amikor...". Én "a tekintetek filmjének" tartom, ha valaki ismeri a sorozatot, talán érti, mire gondolok. Érdekes szembesítés saját magunkkal, pont ezért is nagyon tömény a sorozat (persze, minden film sűrítmény, ki lenne kíváncsi 8 óra csendes munkára, amiben néha történik egy-egy érdekes mozzanat; ha ilyen vágyai vannak valakinek, az nézegesse biztonsági kamerák képét), én egy-két évente végignézem (és újra és újra kényelmetlenül érzem magam, annyira emberi, amit látok), de ismerek olyat, aki a leggusztustalanabb horrort is végignézi, viszont ez a sorozat kifogott rajta.

Szóval... ja.

#8

"mert vannak gondolataim"

Na, jó, ez egy tök fölösleges tagmondat volt.