Az októberi csecsemő című film csak engem k>>>rt ennyire fel? (SPOILER)

Ha valaki esetleg már látta volna, akkor annak megköszönném, ha írna valamit...Segítene feldolgozni nekem is a traumát, amit ez a film jelentett... Őszintén szólva belőlem nem olyan érzést váltott ki, ez a film, amit vélhetően a készítők akartak... Sőt, annak ellenére, hogy határozott pro life párti film, inkább nem tetszett, mint igen... A film alapvetően a megbocsátásra helyzete a hangsúlyt, és a készítők nyilván azt akarták elérni, hogy a főszereplő csajjal, Hannah-val együtt mi is a megbocsátásban nyugodjunk meg. Hát nálam nem sikerült ezt elérni. Bennem továbbra is KIB@S.ZO;TTUL DÜH van. Amimet ez a film, és annak végkifejlete KUR;VÁ{RA KIBA*SZOT{TUL nem elégített ki, az az igazságérzetem. Ugyanis KU{&RVÁRA KIBAS*ZOT,TUL NINCS azzal elintézve a dolog, hogy a csaj ott hagyott egy cetlit, az őt megölni akaró, a bátyját megölő, és őt egy életre testileg megnyomorító biológiai anyjának, ráírva, hogy "Megbocsátok neked.", majd a biológiai anya elsírja magát, a férje átöleli, majd éli tovább a középosztálybeli ügyvéd életét, amit a főszereplő csajon átgázolva ért el, Hannah meg örül ugyan, hogy kapott szerető szülőket, de attól még ugyanúgy egész életében beteg lesz testileg... A k.u,rva ki,bas,zo,tt red,vás pi,cs,á,ját, azt!!! Ez nem valódi bűnbánat, és szembenézés, és a felelősség vállalása. Az ugyanis úgy néz ki, hogy az ember először is SZEMBENÉZ A SÉRTETTEL, (Itt hangsúlyozottan azzal az emberrel, akit meg akart ölni, a bátyját megölte, őt meg egy életre megnyomorította.), a sértettel szemben térdelve könyörög a megbocsátásért, amit nem érdemel meg, és amennyire lehet megpróbálja helyrehozni a kárt, amit ő okozott. A kár helyreállításának szándéka nélkül nem hiteles a bűnbánat!!! Persze ebben az esetben a kárt nem lehet helyrehozni, hisz a főszereplő csajt nem tudja a biológiai anya testileg meggyógyítani, de mondjuk valami olyasmi a minimum lenne a biológiai anya részéről, hogy itt van x százezer dollár(Vagy havonta x ezer.), kérlek fogadd el, nem azért, mert a pénz bármit helyrehoz, nem azért, mert a pénztől jogot formálhatnék arra, hogy az anyádnak tekints, vagy egyáltalán szóba állj velem, hanem egyszerűen azért mert köteles vagyok vállalni a felelősséget, azért, amit elkövettem, és nincs jogom csak úgy élvezni a középosztálybeli életem, amit a te megnyomorításod árán értem el. Azért, mert ha miattam vagy beteg, akkor természetes, hogy ennek minden anyagi vonzatát nekem kell állnom. De a filmben szereplő biológiai anyától SEMMI ILYESMIT, VAGY EHHEZ HASONLÓT nem látunk. Az első jelenetben , amikor találkoznak, még oké,érthető, egyszerűen be,sz@r,t a szituációtól, amiből egyszerűen elmenekült. (Az más kérdés, hogy én magamat ebbe a szituációba képzelve, valószínűleg nem hagynám olyan könnyen elmenekülni, ahogy a főszereplő csaj tette, de ezt persze úgy mondom, hogy én nem voltam a főszereplő csaj helyében, és a film azt hiszem, megérteti azt is, hogy Hannah miért nem kéri sokkal agresszívabban számon.)Nyilván ha egy gyilkos megússza, amit tett, nevet változtat, majd majdnem két évtizedig éli a saját normális életét, akkor ha egy átlagos hétköznap, egyik percről a másikra elérkezik a számonkérés, az egy nagyon ijesztő szituáció a gyilkos számára, ami zsigeri menekülési ösztönt vált ki. No de, azért UTÁNA, ha ott, és akkor a zsigeri menekülési ösztön erősebb is volt, a következő jelenet(ek)ben látnunk kellett volna, hogy Ő keresi meg HANNAH-t, a bocsánatkérés, és legalább pénzbeli kompenzáció végett. De nem, semmi ilyesmi. Amikor Hannah visszamegy az apjával, otthagyni a cetlit, akkor elsírja magát, és ezzel ki is merül a bűnbánat, és felelősségvállalás.(Amúgy a stáblista alatt kiderül, hogy a színésznek, aki a biológiai anyát játszotta, tényleg volt abortusza, így amikor felvették a jelenetet, tényleg a saját bűnbánata miatt sírt, az nem teljesen világos, hogy "csak simán" abortusza volt, vagy aborusztúlélő gyereke van, utóbbi esetben nyilván a színésznő esetében sincs azzal elintézve hogy elvállalta a szerepet ebben a filmben, hozzáteszem Gianna Jessen anyjáról sem hallani, hogy tett volna valamit a felelősségvállalás jegyében utólag...)És a végén a főszereplő csaj megy a barátjából a pasijává avanzsálódott sráccal az egyetemre, a szerető örökbefogadó szülei is ott vannak, mindenki mosolyog, és akár happy end jelenlet is lehetne, annak is szánták, de én akkor sem tudom annak érezni, mert a csaj TOVÁBBRA IS BETEG, a biológia anyja meg továbbra is FELELŐSSÉGVÁLLALÁS NÉLKÜL ÉLI A SAJÁT ÉLETÉT. Ez így nem igaz happy end a számomra, így továbbra is dühvel, és a biológiai anya fejének a betonba verésének a vágyával álltam fel a filmtől. Persze egy második részben be lehetne fejezni, lehetne forgatni egy második filmet, amiben már a biológiai anya keresi Hannah-t de tudtommal eddig nem forgattak, és nem is merült fel eddig, pedig kéne. Mert ez így akkor is hiányérzet. Az igazság hiánya.