Milyen animés kliséket tudnátok mondani?

shounenekre jellemző: nincs támadás anélkül, hogy a támadásnak bármilyen hangzatos nevét ne kiabálnánk az ellenfél arcába

Ecchi-klisék:

- a lány ügyetlen, összeütközik/ráesik a fiúra, kivillan a bugyi, és persze emiatt a fiú a perverz

- Minden iskolás sorozatba kell 1-2 fanservice epizód ahol a szereplők a tengerparton nyaralnak és bikiniben ugrálnak

+

https://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__tevek-tevemusorok..

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=a-ihCiedGI4

https://www.youtube.com/watch?v=uTfU4v8xCyI

- az openingben mindíg fussanak valamilyen módon

- amikor a az egyik karakter sír, akkor a földet mutassák ahogy csöpög a könny a földre

- karakter folyamatosan magába beszél

- karakter a céljait folyamatosan ismételgeti, nehogy egy pillanatra is elfelejtse a h*lye néző

- az egyik szereplőnek a szemüvege csillog valamiben, a jóisten se tudja miben

- karakter elordítja magát és a "kamera" rázoomol az égre

- a néger karaktered sokszor majmokra hasonlítanak leginkább (nem vicc)

- a karakterek harc közbe egymásnak kiabálják a céljaikat, érzéseiket csak hogy drámaibb legyen

Amikor a főszereplő legyőzi a gonoszt, valamilyen beszédet tart neki a barátságról/szeretetről/életről/igazságról/stb.

Ha a főszereplő valamilyen brutálisan erős ellenféllel áll szemben és épp a halálán van félig, valahonnan akkora erőt szed össze, hogy az x súlyos sebe és kimerültsége ellenére két csapással legyőzi, bármilyen erős is az ellenfél.

A főszereplő mindig ablak mellett ül, és az eget / udvart nézi.

Többen jól összefoglalták, dobtam is egy hátast. xD

A japán társadalom is szájbarágós, didaktikus. Én imádom az anime kultúrát, ha nem is a shounen-t, de sok más műfaját igen.

Azonban ez a didaktikusság pont hibája az animéknek, bár poénnak fogom fel... ;)

Az írók beleerőltetik valahogy a párbeszédekbe, hogy ki kicsoda, miért van ott, ki kinek a kije, nehogy a néző magától rájöjjön... xD

"...na nehogy azt hidd, boldogulsz magadtól, amíg én vagyok a szerzeményeid kritikusa..."

WÁÁÁÁ, a néző megtudta, hoyg ő a műkritkus, juhééééé! xD

"...de amíg én irányítom ezt a céget, addig..."

WÁÁÁÁ, köszönöm istenem, most már megvilágosult az elmém vala eme animéről! Megtudnám, hogy ki a cég vezetője! xD

"- Na persze, pont te tudod, miről szól a küldetés, öcskös.

- Dehogynem tudom! Arról szó, hogy...

- Majdnem pontos a válasz! Valamit még nem tudsz..."

OÁÁÁ OÁÁÁ! A Szerző bácsi megmagyarázta, miről szól a küldetés, nehogy fokozatosan derülhessen ki! Leborulok, ímé, elétek, írói gárda-szán! Mosssmáááá okosabb lettem!! xD

Annak ellenére, hogy a hollywood-i filmek között nagyítóval kell keresni az értéket, utóbbinak mégis egyik kivételes érdeme a sejtetés, esetleg ráadásul művészi eszközökkel. Szájbarágás helyett.

Művészeti alkotásokról beszélek,

nem hétköznapi életről, ezt hangsúlyozom.

Ilyen szemszögből értendő.

... még valami, az egyik aktuális, általam figyelemmel követett anime bújtatottan otaku ellenes, vagy legalábbis otakukat felrázó. Okos dolog, nem mondom, végül is igen, animéket néz az otaku is, és pont ebből tudja meg, hogy nem okos dolog túl sok animét nézni. :))

De valahogy... kissé erőltetett, ahogy az animében, a virtuális világba gyakorta tévedve a főszereplő a sokadik részben megjegyzi -miután már jóóóól elkápráztatta vala az nézőt az virtuális valóság vala-, hogy

"Tudod, kedvesem, rá kellett ébrednem valamire e hosszú kalandozások közepette... ami nem érinthető meg, az nem okoz tartós örömet számomra... :("

TÉLLEG???? xD

Egy biztos... Az anime "okosan" NEM SZÓ SZERINT rágta szánkba, hogy szeretné felrázni az otakukat a függésükből.

Bár azon se lepődtem volna meg, ha Shounen-kun kihajol a tv-képernyőről és beszól, hogy "vigyázz, ne légy otaku, me' az rossz dolog!" ;)

Az a gyanúm, hogy minimum egy év animenézést követően mindenki átveheti a bölcsészdiplomáját. Ami kizárólag Japánban használható fel. Maid Cafékban... :P