Miért olyan nagy szám a Mindenki története?

Először is szeretném leszögezni, hogy örülök nagyon az Oscar-díjnak. Továbbá azt is, hogy nekem alapvetően tetszett a film. Nagyon aranyosak a kislányok, a dalbetéteket azóta is dúdolom, maga a film pedig egyszerre kedves és szórakoztató, illetve azért van mondanivalója is bőven.

Azt viszont nem teljesen értem, hogy 2017-ben miért olyan érdekes és különleges az a tény, hogy egy iskolai kórusban nem mindenki énekel egyforma hangerővel. Annyira, hogy ennek a problémának a bemutatása egyenesen egy Oscar-díjat eredményezzen rögtön. Korábban egy film sem dolgozta fel ezt a kérdést, meg a film nézői sem gondoltak rá soha? Mert szerintem eléggé magától értetődő dologról van szó...

Személy szerint én ének–zene tagozatos általános iskolába jártam, ráadásul nagyjából a filmben szereplő időszakban, bár utóbbinak nincs különösebb jelentősége. Nem azért, mert annyira muzikális alkat lettem volna, csak egyszerűen akkoriban a városban található néhány iskola közül az volt talán a legjobb hírű. Szóval jártam kötelező szolfézsra, meg alsóban néhány évig szerepeltem az iskolai kórusban is. Annak ellenére, hogy semennyi hangom nincs amúgy. Nekem mondjuk nem mondta emlékeim szerint senki a tanárok közül, hogy a közös éneklésekkor énekeljek egy kicsit halkabban. Én egyszerűen magamtól jöttem rá erre, hogy annyira nem kéne erőltetni a hangos éneklést, mert az a csoportnak és nekem sem túlságosan jó. Pedig alsóban történt az egész, szóval néhány évvel még fiatalabb is voltam, mint a filmben bemutatott lányok. És még csak nem is éreztem cikinek, hogy én nem énekelek annyira hangosan, mint a többiek. Ez tök természetes volt, hogy ott van a kórusban majdnem mindenki az osztályból, de azok viszik a prímet, akiknek jobb hangi adottságaik vannak.

Jó, a tanárnő módszere és stílusa a filmben eléggé ellenszenves. Valójában azonban amikor lebukik, és először elkezdi magyarázni, hogy miért kérte egyesektől, hogy csak tátogjanak, akkor én a fent kifejtettek miatt még egyet is tudtam érteni vele egy rövid ideig. Aztán a film az egyszerűbb utat választja, amikor az értelmes meggyőzés helyett inkább összeveszik a diákjaival, és erőszakkal próbálja keresztülvinni az akaratát. Onnantól nyilvánvaló, hogy ő itt a negatív karakter, nézőként pedig még én is a diákokkal szimpatizáltam.

Na de visszatérve az eredeti kérdésre, csak fura nekem, hogy ez az egész téma meg a filmben szereplő konfliktus ennyire újdonságként hat sokak számára.