Mi a véleményetek a Mr Barrington ( lila képzelet) című filmről?

Szia!

Szerintem ritka jó film.

Engem teljesen meghökkentett, hogy mire képes az emberi elme. Hátborzongató benne ez a fokozatosság.

Meg is nézem újra!

Spoileres vélemény:

Most néztem meg, szóval nagyon friss élmény.

Nekem nagyon tetszett, egészen addig, amíg Barrington amolyan képzeletbeli barát vagy segítő figura volt. Nekem nagyon szimpatikus, bohókás karakternek tűnt, aztán meg nem tudtam hovatenni. Nem akartam elhinni, hogy Lila csak képzeli, és hogy akkor skizofrén volt, mert agorafóbiát írnak a leírásban és ugye a filmben is eleinte csak nem mozdul ki, aztán elkezd durván képzelegni és kárt tenni saját magában. Ilyen durva képzelgésből és önkárosításból, mikor már ennyire mélyre jutott, saját maga, meg a szerelem ereje, stb...nem fogja kirántani. Bár ha az üzenet ez volt, hogy türelmes, és nagyon szerető családi háttér, és a saját akaraterő segíthet feldolgozni súlyos traumát, akkor értem. De azért itt nem csak a képzelet volt lila, hanem a történet valódisága is lila ködben úszott. Gondolom mindenki a saját látásmódja szerint értékeli a filmet. Én nagyon szeretem az ilyen sajátos, steril világba helyezett filmeket (pl a Stoker is hasonló ebből a szempontból). A férj karaktere jól eltalált volt, közben valamiért mégsem. Nem volt számomra szimpatikus. Nekem nem jött le, hogy Lila és közte akkora nagy szerelem van. Samuel tényleg imádta a nőt, de Lila el volt veszve a saját elméjében...aztán puff, hirtelen összeszedi magát és legyűri a félelmeit. Hát szép, de általában nem így történik, nekem akkor egy nyitottabb és sejtelmesebb végkifejlet jobban tetszett volna, ez így a végén lehangolt, hiába lett hepi a befejezés.

Ismerem magam is a mentális betegségeket, depressziós és pánikbeteg voltam, és a szorongás is jó ideje elkísér már, és az ismerőseim körében is előfordult durvább pszichózis. Lehet azért, mert a saját bénázásomra emlékeztetett, de Lila nyökögése, hogy egy értelmes mondat nem hagyja el a fil végéig a száját, "nem tudom" és "semmit", mindenre ez a válasza, plusz a rettenetesen irritáló egércincogásos szinkronhangtól a falra tudtam volna mászni. Nem hibának tartom, de belőlem ilyen érzelmeket váltott ki.

Utánanéztem, hogy a főszereplő színésznő volt az író és a producer is, szóval nekem azért hiányzott egy objektívebb látásmód, mert nekem ez másfél óra olyan volt, mintha valakinek az elméjében rekedtem volna, de úgy, hogy nem kapom meg azt, hogy én gondoljam tovább.