Miért nem készülnek ma normális filmek?

Mintha egyre több olyan film lenne az utóbbi évtizedekben, ami rasszizmus elleni harcról, homokosok elnyomása elleni harcról, transzok elnyomása elleni harcról, drogfüggőség elleni harcról, szexfüggőség elleni harcról, pedofil papok elleni harcról stb. szól. A lényeg, hogy mindig valami ellen harcolni kell, valamilyen jogokért(?), de véletlenül se valami hétköznapi életnél nagyobb dologért.

Miért nem tudnak ma normális témákról filmet csinálni? Ma miért folyton a devianciákkal kell foglalkozni? Miért nincsenek ma normális történetek a vásznon? És egyáltalán, miért ilyen kiüresedett a film ma, hogy csak ilyen témákkal képes foglalkozni, és semmi tágabb perspektíva nincs?

Különben pedig mi harcolnivaló van ilyen problémákon a mai nyugati világban, de most halál komolyan? Ezek a mostani nagy jogharcosok mi a f*aszt akarnak még? Már rég pozitív diszkrimináció él a kisebbségek és devianciák felé. Nem is értem ezeket az embereket. Nagy hősnek hiszik magukat, csak mert beszélnek, írnak, filmet csinálnak. Odáig vannak maguktól, hogy ők hogy harcolnak az elnyomás ellen, közben meg a tököm nem nyom el már senkit a nyugati világban, legfeljebb a kisebbségek és a devianciák a többséget. A kellemetlen igazság az, hogy nem elnyomás ellen harcolnak, hanem azért, hogy mindenki azt gondolja, amit ők. Bátor jogvédő hősök. Röhög a májam. Az a katona, aki harcolt Hitler ellen, na az harcolt a rasszizmus ellen, nem ezek a békében bátor büszke senkik.