A Trónok Harca 5. évadában Melissandre mondja Jonnak ezt a mondatot: "Nem tudsz te semmit Havas Jon" ezt a mondatot honnan tudja Mel? Ezt csak Jon és Ygritte valaki megmondaná honnan tudja?

Mivel Mel egy boszorkányszerűség és ezzel nyomatékosította Jon-nak, hogy igen is lát igaz dolgokat a lángokban. Pl. hogy Ygritte ezt mondogatta neki folyton.

A könyvben is megtörtént ez, csak más szituációban. Itt van egy kis részlet belőle:

''– Feltámadt a szél, úrnőm – figyelmeztette az őrparancsnok a nőt, miközben visszaadta Jonnak a fegyvereit – Talán nem ártana egy melegebb köpeny.

– A hitem melegít. – A vörös ruhás papnő nekivágott a lépcsőnek Jon mellett. – őfelsége egyre jobban kedvel téged.

– Azt látom. Csak kétszer fenyegetőzött a lefejezésemmel.

Melisandre nevetett.

– A hallgatásától kell félni, nem a szavaitól. – Ahogy kiléptek az udvarra, a szél belekapott Jon köpenyébe, és a szövet beterítette Melisandrét. A vörös papnő félresöpörte a fekete gyapjút, és belekarolt Jonba. – Lehet, hogy igazad van a vadak királyával kapcsolatban. Imádkozni fogok a Fény Urához, hogy küldjön útmutatást. Amikor a tűzbe nézek, átlátok a kövön és a földön, és az emberek lelkében megtalálom az igazságot. Rég halott királyokkal beszélgetek, és meg nem született gyermekekkel, és figyelem az évek és évszakok múlását, az idők végezetéig.

– A tüzeid sosem tévednek?

– Sosem... bár mi, papok halandók vagyunk, így tévedhetünk is. összetéveszthetjük, hogy valaminek el kell jönnie, vagy el fog jönni.

Jon még a gyapjún és a cserzett bőrön át is érezte a nő testének melegét. Az egymásba karolva sétáló pár kíváncsi pillantásokat vonzott magára. Ma éjszaka már erről fognak suttogni a barakkban.

– Ha valóban látod a holnapot a lángjaidban, mondd meg nekem, mikor és hol érkezik a vadak következő támadása. – Kiszabadította a karját.

– R’hllor olyan látomást küld nekünk, amilyet akar, de keresni fogom ezt a Tormund nevű embert a lángokban. – Melisandre vörös ajka mosolyra húzódott. – Téged is láttalak a tűzben, Havas Jon.

– Ez fenyegetés akar lenni, úrnőm? Netán engem is meg akarsz égetni?

– Félreértettél – nézett rá a nő kutató pillantással. – Úgy látom, zavarba hoztalak, Havas nagyúr.

Jon ezt nem is tagadta.

– A Fal nem nőknek való hely.

– Tévedsz. Álmodtam a faladról, Havas Jon. Hatalmas, ősi tudással emelték, és erős varázslatokat zártak az alapjába. – Melisandre felnézett a Falra, szájából meleg párafelhő áramlott ki. – Ez ugyanannyira az én helyem is, mint a tiéd, és nemsokára kétségbeejtően nagy szükséged lesz rám. Ne utasítsd vissza a barátságomat, Jon. Láttalak a viharban, minden oldalról ellenségek szorongattak. Rengeteg az ellenséged. Soroljam a nevüket?

– Tudom a nevüket.

– Abban ne légy olyan biztos. – A rubin Melisandre nyakán vörösen ragyogott. – Nem attól az ellenségtől kell tartanod, amelyik szemtől szemben átkot szór rád, hanem amelyik mosolyog, amikor ránézel, de a hátad mögött a kését feni. Jobban tennéd, ha mindig magad mellett tartanád a farkasodat. Jeget

látok, és tőröket a sötétben. Vörös, keményre fagyott vért és csupasz acélt. Nagyon hideg volt.

– A Falon mindig hideg van.

– Úgy gondolod?

– Tudom, hölgyem.

– Akkor nem tudsz te semmit, Havas Jon – suttogta.''