A szürke ötven árnyalata miért ilyen rossz film?

Bocs a kifejezésért, de a szar tupírozása.

A könyv maga sem egy hatalmas irodalmi alkotás, azért szeretik a népek, mert:

- klasszikus női fantáziára épít (elcseszett életű rosszfiú, akit a nő jól megment és a nő kedvéért megjavul)

- az Alkonyatból jól ismert semmitmondó leírásokat használja a férfi szereplőre ("fenséges" "isteni" stb.), oszt' úgy képzeled el, ahogy jól esik

- hű, szado-mazo szex, milyen izgalmas és újszerű! (azt leszámítva, hogy rohadtul nem)

Szóval női szemmel ennek a hülyeségnek nagyon könnyű bedőlni. Ezért még ne szakíts a barátnőddel, jó? ;)

A könyv sem egy túl színvonalas mű, de ezt hagyjuk, mivel így is világsiker, aminek oka van.

Olvastam egyébként és a film már csak azért még sokkal szarabb, mert a könyvben nagyon nagy figyelmet szentel a főszereplő belső vívódásainak, megfigyeléseinek, érzéseinek, kibontja a motivációit stb. A filmben ezekből meg ugye semmi nem látszik, ezeket nem lehetett/tudták vászonra vinni, holott pont ez lenne a magva az egésznek, ez volt a lényeg. Úgyhogy a film emiatt úgy szar, ahogy van. Úgy képzeld el, mintha olvasnál valamit arról, hogy valaki ül egy fotelban és mi játszódik le benne valami fontos dologgal kapcsolatban, leírják a kételyeit, több szempontból átrágja magában az egészet, vívódik, majd a végén bizonyos szempontok miatt döntésre jut. És akkor ezt úgy vinnék vászonra, hogy valaki ül egy fotelban és sóhajt néha meg pofákat vág... Hát elég szar és unalmas lenne nem? Persze lennének olyanok is, akik szerint nagyon jól sikerült, mert ők ugye olvasták és belelátják, amit olvastak, de attól még tény, hogy szar film volt.